ELHUNYT DR. HABIL PERÉDI JÓZSEF – MÉTE

Gyászjelentés

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Habil.  Perédi József  (1922-2018)

szerető férj, apa, nagyapa, dédapa, vegyészmérnök, a Budapesti Corvinus egyetem címzetes egyetemi tanára, az MTA doktora, a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat Kutató Intézetének igazgatója, a zsiradék kémiájának, táplálkozási hatásainak, illetve a növényolajipari technológiák, gyártmányok kutatásának, fejlesztésének, oktatásának nemzetközileg elismert szaktekintélye, számos szabadalom, tudományos közlemény részese, bel-  és külföldi szakmai bizottságok tagja, több szakmai- és társadalmi kitüntetés birtokosa életének 95. esztendejében, 2018. március 4-n elhunyt.

Búcsúztatása 2018.március 21-én 11:45-kor lesz az Új Köztemető ravatalozójában (1108 Budapest, Kozma u.8-10.) a római katolikus szertartás szerint. Gyászmiséjét a temetés napján 18 órakor tartjuk a Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánián (1026. Budapest II. ker. Pasaréti út 137)

A gyászoló Család  Táviratcím: Perédi, 1015 Budapest, Donáti utca 59.

Vegyészmérnöki diplomáját 1944-ben szerezte a Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Pályáját ugyanezen· évben a dunántúli (Lovászi, Budafai) kőolaj feldolgozására létesített Magyar Olajművek Rt.-nél (Molaj, Szőny) kezdte el, ahol ásványolajipari kutató munkát végzett, és 1948-ig az üzem, illetve jog­utódja (Maszolaj) laboratóriumának vezetője volt. Ezután Budapestre kerülve az Országos Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben (OMIK!) alkalmazták kutató vegyészként. Itt főként a hazailag új, gyorsfagyasztási technológiát alkalmazó Mirelite Mélyhűtő Vállalat alkalmas nyersanyagainak kivá­lasztásával, illetve fagyasztási sajátságaiknak megállapításával foglalkozott.

1952-ben az intézetből több iparági kutató intézet mellett kialakuló Növényolaj- és Háztartás Vegyipari, illetve annak átszervezése után a Növényolajipari- és Mosószergyártó Országos Vállalat kutató intézetének, későbbi nevén a Növényolaj- és Mosószeripari Kutatóintézet munkatársa lett. Tudományos munkatárs, majd osztályvezető, később pedig tudományos igazgatóhelyettesként dolgozott. 1979-től 1986-ig, nyugdíjbameneteléig az intézet vezetője volt. Majd 1992-ig a vállalat privatizációjáig annak tudományos tanácsadójaként tevékenykedett.

Tudományos munkássága alapján 1967-ben elnyerte a kémiai tudomány kandidátusa címet, 1995-ben pedig az akadémiai doktori címet.

Munkássága során az ipar számos nyersanyagának, gyártástechnológiájának, gyártmányának, félkész- és melIék­termékének kérdéseire kiterjedt, de a határterületek zsiradékokkal kapcsolatos témáival is foglalkozott.

Főleg a fontos belföldi olajnövények termesztésének, terméseik feldolgozási eljárásainak optimalizálásával, a termékek minőségének javításával, hasznosításuk lehetőségeinek bővítésével foglalkozott. Felmérően vizsgálta a jelentősebb hazai olajmagvak összetevőit, a különböző fajták eltérő sajátságait, külö­nösen az iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet nemesítő munkájához kapcsolódva, több éven keresztül, az intézet szaktanácsadójaként.

Részt vett különböző olaj mag-tárolási módszerek hatásának és az olajkinyerési műveletek kérdéseinek vizs­gálatában, összefüggéseket állapított meg az olaj- feldolgozási műveletek paraméterei, valamint az előállított olajok minősége között. Foglalkozott az olajhidrogénezés, az ételzsír- és margaringyártás számos kérdésének megoldásával, valamint a zsiradékok jelentősebb kémiai átalakítási módszereinek (észterezés, átészterezés, hidrolízis, redukálás) kidolgozásával. Vizsgálta az ipar által gyártott takarmánydarák minőségjavítási lehető­ségeit, a hazailag előállított repcedarák és szójadarák antinutritív anyagait, és azok eliminálási lehetőségeit, a napraforgódara rosttartalmának, valamint a rostállag hátrányos hatásának csökkentési módjait. Táplálkozás­tudományi szakemberekkel, valamint orvosokkal együttműködve foglalkozott különböző zsiradékok táplál­kozásbiológiai; agrárszakemberekkel együttesen pedig több dara- valamint zsiradékféleség takarmányozási hatásának megállapításával.

A zsiradékok kémiáját, táplálkozástudományi hatásait, valamint a növényolajipari technológiát oktatta, és folytatta lipidkémiai-, technológiai kutatásait. Több szakkönyv írásában vett részt, kutatásainak eredményeit, pedig több száz közleményben, valamint kül- és belföldi kongresszusokon, konferenciákon tartott számos előadása által ismertette. Növényolajipari szabadalmak részese, tudományos bizottságok, bel- és külföldi tudományos társaságok tagja.

A kutatás mellett oktatómunkát is végzett. Előadó volt mémök-továbbképző tanfolyamokon, ipari- és felsőipari technikumokban és oktatott növényolajipari technológiát a budapesti Növényolajipari Technikumban.

Ugyancsak a növényolajipari technológia és a zsiradékkémia oktatása céljából1989-ben kinevezték a Ker­tészeti Egyetem Élelmiszeripari Karán docensnek, majd annakjogutódjától, a Budapesti Corvinus Egyetemtől címzetes egyetemi tanári címet kapott. 2004-ben a Nyugat-magyarországi Egyetemen habilitált doktorrá avatták.

Több szakkönyv írásában vett részt. Kutatásainak eredményeit pedig több száz közleményben, kül- és bel­földi kongresszusokon, konferenciákon tartott számos előadása során, valamint szabadalmakban ismertette. Zsiradék-kémia tárgykörben mintegy 15 könyvnek, jegyzetnek volt a szerzője, társszerzője. Kétszázötvennél több tudományos, műszaki cikket közölt hazai és külföldi folyóiratokban, kongresszusi kiadványokban.

Több mint 40 éven át az Olaj- Szappan- Kozmetika folyóiratnak a szerkesztő bizottsági tagja, sokáig rovatvezetője is volt. Munkássága révén a fiatal szakemberek publikációs tevékenységét is segítette, vezetésével az egyetemen számos szakdolgozat készült, a szerzőit segítette, hogy publikáljanak a folyóiratokban.

Mindezek mellett bel- és külföldi intézményeknél, üzemeknél szaktanácsadóként is dolgozott. Szaktevékenységet végzett az MTA-MÉM Élelmiszeripari Komplex Bizottság, az MTA Lipidkémiai Mun­kabizottság, az MTA Táplálkozástudományi Munkabizottság, a MÉTE Tudomány és Technikatörténeti Szak­osztály, a Magyar Arteriosclerosis Társaság, valamint a Magyar Szabványügyi Testület Műszaki Bizottságának tagjaként.

Munkássága elismeréseként többször részesült „Az Élelmiszeripari Kiváló Dolgozója” és a Kiváló Feltaláló” kitüntetésekben. Elnyerte a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Sigmond Elek Emlékérméjét, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.  1994-ben arany, 2004-ben gyémánt, 2009-ben vas diplomát kapott

Dr. Perédi József a szakmában eltöltött hosszú évek során bel- és külföldön egyaránt jelentősen gyarapította a magyar tudományos munka hírnevét.

Emlékét megőrizzük!

 

 

ELHUNYT DR. HABIL PERÉDI JÓZSEF

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.