Szalagparketta-lerakás ára

A szakmában szalagparkettának a keskeny, tömör fa lamellákból álló, ragasztva rakott parkettát nevezzük. A lamellák jellemzően 10⁠–⁠11 mm vastagok, 40⁠–⁠65 mm szélesek és 120⁠–⁠400 mm hosszúak, nincs csaphornyuk, ezért csak teljes felületű ragasztással rögzíthetők. A klasszikus, 22 mm-⁠es csaphornyos parketta ennél vastagabb, régen szegezve, ma inkább ragasztva kerül a padlóra.

A név kétértelmű, mert a kereskedelemben a háromsávos, gyárilag felületkezelt többrétegű parkettát is szalagparkettának hívják. Ez megjelenésében hasonló, de felépítésében svédpadló, úsztatva is rakható, és a helyszínen nem kell csiszolni. Az ajánlatkérésnél ezért mindig megkérdezzük, melyikre gondol.

Hazánkban a tölgy a leggyakoribb parkettafa: kemény, tartós, jól csiszolható, és a páratartalom változására mérsékelten mozog. A kőris még keményebb, világos, élénk rajzolatú. Az akác kemény és sárgás tónusú, a dió sötét, elegáns, de puhább. A bükk és a juhar egyenletes, világos, viszont mozgékony, a páratartalom ingadozására erősen dagad és zsugorodik, ezért padlófűtésre és nagy üvegfelületek elé nem javasoljuk.

A válogatás a fa képét adja meg. Az egyenletes, csomómentes válogatás nyugodt felületet ad, a rusztikus vagy natúr válogatásban csomók, színeltérések, geszt- és szíjácsrészek is vannak. Az egzotikus fák egy része olajos, ezeknél a ragasztót és a lakkot a gyártói ajánlás szerint kell kiválasztani, mert a fa olaja a tapadást rontja.

A tömör parketta a gyártóból 7⁠–⁠11 százalék körüli fanedvességgel érkezik, ez illik a lakás átlagos, 20 °C körüli, 40⁠–⁠60 százalékos klímájához. Ha a lamellák nyirkos raktárból jönnek, vagy a helyiségben még friss a vakolat és az esztrich, a fa vizet vesz fel, és a lerakás után összeszárad. Ilyenkor a lamellák között hézagok nyílnak, a szélük felhajlik.

Lerakás előtt ezért a lamella fanedvességét is megmérjük, és a parkettát a helyiségben pihentetjük, amíg a klímához igazodik. A vizes munkák, a vakolás, a glettelés, az esztrich legyenek befejezve és kiszáradva, a fűtés működjön, a nyílászárók legyenek beépítve.

A ragasztott szalagparketta az aljzat felső rétegére támaszkodik, ezért ennek a szilárdsága legalább annyira számít, mint a sík és a szárazság. Egy szilánbázisú parkettaragasztó gyártója legalább 1 N/mm² felületi húzószilárdságot kér. A helyszínen karcpróbával ellenőrizzük: ha egy fém kulcs vagy szög belekarcol a felületbe, és a szemcsék kipattognak, a felső réteg gyenge, ezt le kell csiszolni vagy meg kell szilárdítani.

Az előkészítés a felület csiszolásával kezdődik, amely a cementtejet, a festék- és ragasztómaradékot leviszi. Utána porszívózás, alapozás, és ahol kell, önterülő kiegyenlítés következik. A nedvességet friss esztrichen CM-módszerrel mérjük, a határértékekről és a mérésről az aljzat-előkészítés aloldalon írunk részletesen.

A szalagparkettához két ragasztócsalád használatos. A szilánbázisú (SMP) rugalmas ragasztó víz- és oldószermentes, a fát nem duzzasztja, a padló mozgását rugalmasan követi, és gyorsan köt. Egy gyártó adatlapja szerint szalag-, mozaik- és tömör parkettához is alkalmas, a lamellás parkettánál legfeljebb 55 × 220 mm-⁠es, legalább 10 mm vastag elemekhez. A nyitott idő nagyjából 40 perc, a padló 8 óra után járható, 12 óra után csiszolható, a teljes kötés 48⁠–⁠72 óra.

A vizes diszperziós parkettaragasztó olcsóbb, de vizet visz a fába. Egy ilyen ragasztó adatlapja mozaik-, 22 mm-⁠es csaphornyos, 10 mm-⁠es lamella- és ipari parkettához ajánlja, a csiszolást és a lakkozást legkorábban 3 nap, a 10 mm-⁠es lamellánál 10 nap múlva engedi. A nedvességre érzékeny fákhoz és a nagyobb lamellákhoz a gyártó más ragasztót ír elő.

A ragasztót fogazott simítóval, szakaszosan hordjuk fel, csak akkora felületre, amennyit a nyitott időn belül le tudunk rakni. A fogazás mérete a lamella méretétől függ, a felhasználás négyzetméterenként nagyjából 0,8⁠–⁠1,3 kg. A lamellákat a ragasztóba nyomjuk és összetoljuk, a kifolyt ragasztót a felületről azonnal eltávolítjuk.

A frissen ragasztott nyers parketta nem teljesen sík, a lamellák között tizedmilliméteres szintkülönbségek vannak. Az első, durva csiszolás ezeket egyenlíti ki, ezért ennek iránya a rakásmintától függ, halszálkánál és kockamintánál átlós. A durva fokozat után a hézagokat a csiszolási porból kevert tömítővel töltjük, majd a közepes és a finom fokozat következik.

A felületkezelés lakk vagy olaj lehet, a fényesség és a színezés választható. A csiszolás fokozatairól, a tömítésről és a száradási időkről a parkettacsiszolás aloldalon írunk részletesen.

A munkadíjat a lamella mérete és a rakásminta határozza meg leginkább: a kisebb lamella és a mintás rakás több elemet és illesztést jelent négyzetméterenként. Számít az aljzat előkészítése, a csiszolás, az alapozás és a kiegyenlítés, a helyiségek alakja, a szegélyek, és hogy a padlót lakkozzuk vagy olajozzuk. A tömör szalagparkettánál a ragasztás, a csiszolás és a felületkezelés mindig együtt adja a teljes árat.

Az anyagárat a fafaj, a válogatás, a lamella mérete, a ragasztó típusa és a felületkezelő anyag mozgatja. A sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban szerepelnek, a tételes ajánlatban az anyag és a munka külön soron látszik.