Vízszigetelés, utólagos falszigetelés

A vizesedő fal tünet, a betegség a vízforrás. Négy jellemző forrás van, és mindegyik máshogy mutatkozik. A talajból felszívódó nedvesség (kapilláris felszívódás) a fal alsó részén, egyenletes sávban jelenik meg, a széle gyakran sóvirágos, és a fal télen-nyáron nedves. A csapadékvíz a lábazatnál vagy a tető és a terasz csatlakozásánál jut be, az eső után erősödik, és foltos, egyenetlen. A pára a hideg felületeken csapódik le: sarkokban, ablakkáva mellett, bútor mögött, és penészt hoz, nem sót. A csőtörés egy pontból indul, folyamatosan terjed, és a vízóra akkor is forog, ha minden csap zárva van.

Ezért a felmérésen nedvességmérővel több magasságban mérünk, megnézzük a terepet, az ereszcsatorna lefolyóit, a járda lejtését, a fal anyagát és vastagságát, és ha kell, hőkamerával a hőhidakat. A régi, 1950 előtt épült házak nagy részében nincs vagy elöregedett a vízszintes falszigetelés, ott a felszívódás a tipikus ok; a panelben és az újabb házban a hőhíd és a szellőzés hiánya; a lapos tetős épületben az elöregedett lemez és a rossz csatlakozás.

A szigetelés módját a vízterhelés dönti el, nem a tulajdonos kívánsága. A szakmai irányelvek, a német DIN 18533 és a magyar szigetelők szövetségének talajnedvesség és talajvíz elleni szigetelésről szóló irányelve, a földdel érintkező szerkezeteket terhelés szerint sorolják osztályba. A legenyhébb a talajnedvesség és a nem torlódó szivárgó víz: a csapadék jól áteresztő, homokos, kavicsos talajban elszivárog, a fal csak kapillárisan nedvesedik. Ennél elég a kenhető bitumenes vastagbevonat vagy egy réteg lemez, és drénlemez a védelmére.

Agyagos, kötött talajban az eső nem tud elszivárogni, a munkagödör visszatöltésében meggyűlik, és időszakosan nyomást fejt ki a pincefalra. Ez a torlódó víz, és már nyomó vízként kell kezelni: vastagabb bevonat vagy két réteg lemez, drén a fal talpánál, vagy a nyomásra méretezett rendszer. A legszigorúbb eset a talajvíz, amely tartósan a padló szintje fölött áll: ott a szigetelést a mértékadó talajvízszint fölé legalább 30 cm-⁠rel kell felvinni, a lemezeket nyomásra méretezni, és a padlót is a rendszer részévé tenni.

A vízterhelést a felmérésen a talaj fajtájából, a terep lejtéséből, a környék kútjainak vízszintjéből és a pincében látott nyomokból becsüljük; ha bizonytalan, próbagödör vagy talajmechanikai vélemény segít.

A felszívódó talajnedvesség ellen a falban egy vízszintes zárat kell létrehozni ott, ahol az eredetileg hiányzik vagy tönkrement. Három bevált eljárás van, és egy negyedik, amelyet a szakma nem fogad el. Az injektálás a legelterjedtebb: a fal alsó habarcshézagába 12⁠–⁠18 mm átmérőjű furatokat fúrunk 10⁠–⁠12,5 cm-⁠enként, vízszintesen vagy 45 fokos szögben, a fal vastagságának nagy részéig, majd szilán vagy sziloxán alapú krémet vagy oldatot juttatunk be. Az anyag a kapillárisok falát vízlepergetővé teszi, így a víz nem tud tovább felszívódni. A gyártói adatlapok szerint a krémes anyagok legfeljebb 12 cm-⁠es furattávolsággal, a hígított oldatok alacsony nyomással, több lépcsőben dolgozandók be, és 60 cm-⁠nél vastagabb falnál mindkét oldalról kell fúrni.

A falátvágás mechanikus zár: a falat a habarcshézag mentén szakaszosan átfűrészeljük, a résbe műanyag vagy rozsdamentes lemezt tolunk, majd ékeljük és kitöltjük. A lemezbeverés hasonló elven hullámosított krómacél lemezt üt a habarcshézagba, bontás nélkül. Mindkettőhöz folyamatos, vízszintes habarcshézag kell, vagyis téglafal; kő-, vegyes és vályogfalnál nem alkalmazható. Előnyük, hogy a zár a fal nedvességétől függetlenül működik, hátrányuk a bontás, a rezgés és a statikai kockázat, ezért szomszéddal közös falnál és repedezett falazatnál nem javasoljuk.

Az elektrofizikai vagy elektroozmotikus falszárító dobozok az áram vagy a rádióhullámok segítségével ígérik a nedvesség visszafordítását. A szakirodalom az aktív, elektródás eljárást korlátozottan alkalmasnak, a vezeték nélküli, passzív készülékeket vitatottnak és bizonyítatlannak tartja. Mi ilyet nem építünk be.

A pince vízszigetelésénél az a kérdés, hozzáférhető-e a fal külső oldala. Ha a ház körül fel lehet tárni, a külső, pozitív oldali szigetelés a tartós megoldás: a falat a terepszint alatt kiássuk az alap aljáig, a régi vakolatot és szennyeződést eltávolítjuk, a felületet kellősítjük, majd kenhető bitumenes vastagbevonatot hordunk fel két rétegben, vagy bitumenes lemezt hegesztünk rá. A szigetelést a terepszint fölé legalább 30 cm-⁠rel felvisszük, a lábazaton XPS-sel vagy lábazati vakolattal védjük, a föld alatt bütykös drénlemez vagy felületszivárgó védi a visszatöltéstől. A munkagödör aljára dréncső kerül, kavicságyba, geotextíliába, és a vizet szikkasztóba vagy csatornába vezetjük.

Ha a fal mellett járda, szomszéd ház vagy út van, marad a belső, negatív oldali rendszer. Ilyenkor a régi vakolatot leverjük, a fugákat legalább 2 cm mélyen kikaparjuk, a fal és a padló találkozásánál hornyot (holkert) képzünk, és a fal talpát tömbinjektálással zárjuk. Erre két rétegben cementbázisú, hátoldali nedvesedésre minősített vízzáró habarcs kerül, fölé szárító vagy védővakolat, és a padlót is a rendszer részévé kell tenni. A belső szigetelés korlátja, hogy a fal maga nedves marad, ezért fagyveszélyes helyen és sós falnál a külső megoldás a biztonságosabb.

A pince hűvös falán nyáron a meleg, párás külső levegő lecsapódik, ezért a szigetelt pince is nedves lehet, ha napközben szellőztetik. Pincét nyáron hajnalban vagy éjjel kell szellőztetni, és ha lakótérré alakítják, gépi szellőzés, hőszigetelés és fűtés is kell hozzá.

A vizesedések jó része a tetőről jön, nem a talajból: az ereszcsatorna lefolyója a lábazat mellé önti a vizet, a járda a ház felé lejt, a virágágyás a lábazatig ér, a terasz alatti föld a falhoz nyomja a nedvességet. Ezek olcsón javíthatók, és javítás nélkül a drága szigetelés is hiába. A lefolyókat csatornába, szikkasztóba vagy legalább 2⁠–⁠3 méterre a háztól kell elvezetni, a járdának a háztól elfelé kell lejtenie, a lábazat előtt kavicssáv vagy szegély tartja távol a felcsapódó esőt.

A drén (szivárgó) a fal talpa mentén vezetett, perforált cső, kavics- vagy zúzottkő-ágyban, geotextíliába csomagolva, hogy a talaj ne iszapolja el. Az alap alja közelében, egyenletes lejtéssel fut, tisztítóaknákkal, és a vizet gravitációsan vagy szivattyúval viszi el. Drén akkor indokolt, ha a talaj kötött, a terep a ház felé lejt, vagy a pince torlódó víztől nedves; talajvíz ellen önmagában nem elég. A lábazat szigetelését a terepszint alatt 30⁠–⁠50 cm-⁠ig és a terep fölött legalább 30 cm-⁠ig kell kialakítani, különben a felcsapódó eső a vakolatban szívódik fel.

Lapos tetőn a víz nem folyik le magától, ezért a rétegrend szabja meg, meddig marad száraz a ház. A szakmai útmutatók szerint lejtés nélküli tető nem készíthető: legalább 2 százalék lejtés kell az összefolyók felé, a lehajlást is beszámítva, és a leghosszabb vízút az összefolyóig legfeljebb 12 méter lehet. Egyenes rétegrendnél a födémre párazáró réteg, erre lépésálló hőszigetelés, lejtésképző ékek, majd a vízszigetelés kerül. Fordított rétegrendnél a vízszigetelés a födémen van, és a nedvességálló XPS-hőszigetelés, kavics vagy burkolat védi fölülről; tetőteraszon és zöldtetőn ez a bevált megoldás.

A hőszigetelés vastagságát ma a jogszabályi hőátbocsátási követelmény adja: lapos tetőre az átlagos U-érték legfeljebb 0,17 W/m²K lehet, ami sima tetőn 23 cm körüli, felépítményekkel 26⁠–⁠30 cm hőszigetelést jelent. Régi tető felújításánál a hőszigetelés pótlása a szigeteléssel egy ütemben a legolcsóbb, mert a bádogos és az attika munkát egyszer kell megfizetni.

Erkélyen és fűtött tér feletti teraszon ugyanez a logika: lejtés, hőszigetelés a fűtött tér felett, vízszigetelés, és rá fagyálló burkolat. Burkolat alá kenhető, cementbázisú szigetelés kerül két rétegben, a sarkokban és a lefolyónál szalaggal, a peremen csepegtető profillal. A küszöbnél a szigetelést fel kell vezetni az ajtó alá, és a lefolyót vagy a perem folyókáját úgy kell kialakítani, hogy a víz ne a szobába folyjon.

• Attika és fal csatlakozásnál a szigetelést legalább 15 cm-⁠rel a kész tetőszint fölé kell felvezetni, és bádoggal lezárni.
• Az összefolyó körül többletlejtés vagy 1⁠–⁠2 cm-⁠es besüllyesztés kell, és az összefolyó legalább 50 cm-⁠re legyen minden felépítménytől.
• Kémény, szellőző, korlátoszlop és minden áttörés külön gallért és felhajtást kap; a beázások többsége itt keletkezik.

A bitumenes lemez az építőipar legrégebbi szigetelőanyaga. A ma használt lemezek módosított bitumenből készülnek: az SBS (elasztomer) típus hidegben is rugalmas, akár mínusz 20⁠–⁠36 fokig hajlítható, az APP (plasztomer) melegben nem lágyul meg, az oxidált bitumen a legolcsóbb, de ridegebb és rövidebb életű. A hordozó poliészterfátyol vagy üvegszövet, a vastagság 3⁠–⁠5,2 mm, a felső réteget palaőrlemény védi az UV-tól. Lapos tetőn két réteget hegesztünk lángolvasztással, talajnedvesség ellen a kellősített felületre egy vagy két réteg kerül, a gyökérálló változatot zöldtetőn és kerti födémen használjuk.

A műanyag lemezek, a PVC és az FPO (más néven TPO), 1,5⁠–⁠2 mm vastagok, forró levegővel hegeszthetők, nyílt láng nélkül dolgozhatók be, jól javíthatók, és az FPO gyökérálló, kavics vagy zöldtető alá is való. Mechanikai rögzítéssel vagy leterheléssel készülnek, a rögzítések számát a szélteherre kell számolni. A kenhető szigetelések két csoportra oszlanak: a cementbázisú, kétkomponensű habarcsok burkolat alá, medencébe, erkélyre és pince belső oldalára valók, az EN 14891 szerint vizsgálva; a bitumenes vastagbevonatok a föld alatti falak külső oldalára, két rétegben.

A bentonitlemez duzzadó agyagot tartalmaz, amely vízzel érintkezve öntömítő réteget ad, főleg alaplemez alá és vízzáró betonszerkezetek külső védelmére. A vízzáró betonnál (fehér kád) maga a szerkezet szigetel, de a munkahézagokat, az áttöréseket és a repedéseket injektálható tömlővel és duzzadószalaggal kell kezelni, és a szakirodalom szerint csak viszonylagos szárazságot ad.

A vízzár elkészülte után a falban maradt víz nem tűnik el egyik napról a másikra. A fal kiszáradása a vastagságtól, a nedvesség mértékétől, a szellőzéstől és a fűtéstől függ, és hónapokig, vastag kőfalnál egy-két évig tart. Közben a felszívódott víz által hozott sók, a nitrátok, szulfátok és kloridok, a felületen kikristályosodnak. A só nedvszívó, éjjel vizet köt meg a levegőből, nappal leadja, ezért a sós fal szigetelés után is nedvesnek tűnhet, és az új vakolatot pár év alatt lerobbantja.

Ezért a régi vakolatot a nedves zóna fölé legalább 50⁠–⁠80 cm-⁠rel leverjük, a fugákat kikaparjuk, a falat sóálló előfröcskölővel készítjük elő, majd WTA minősítésű szárító (szanáló) vakolatot hordunk fel. Ez nagy légpórus-tartalmú, vízlepergető habarcs, amely a sókat a pórusaiban tárolja, és a párát átengedi, így a fal a vakolaton keresztül szárad. A szárító vakolatra csak páraáteresztő, szilikát vagy mész alapú festék kerülhet; a diszperziós festék és a zárt tapéta lefojtja.

Csőtörés és beázás után a szárítást gépekkel gyorsítjuk: kondenzációs vagy adszorpciós páramentesítővel, ventilátorral, úsztatott esztrich alatt túlnyomásos vagy vákuumos aljzatszárítóval. A száradást nedvességméréssel ellenőrizzük: cement esztrichre burkolat csak 2 CM-százalék alatt, fűtött esztrichre 0,3 alatt kerülhet.

Az ár első tényezője a módszer: az injektálást folyóméterre, a falvastagság szerint árazzuk, mert a furatok mélysége és az anyagfelhasználás a vastagsággal nő; a felületi szigeteléseket négyzetméterre, a rétegrend szerint. A második a hozzáférés: a külső feltárás földmunkát, dúcolást és visszatöltést jelent, a belső rendszer bontást és helyreállítást. A harmadik a helyreállítás tartalma, vagyis hogy a vakolatleverés, a szárító vakolat, a burkolat és a festés az ajánlat része-e.

Lapos tetőn az aljzat állapota, a hőszigetelés vastagsága, az attika és az áttörések száma és a bontás adja a különbséget két tető között; erkélyen a burkolat bontása és a lejtésképzés, pincében a padló szigetelése és a talpnál szükséges injektálás. Az oldal tetején lévő ársávok ezekkel a tételekkel külön-külön számolnak.

A vízszigetelő anyagok az európai termékszabványok szerint kapnak CE-jelet: a bitumenes tetőlemezek az EN 13707, a talajnedvesség elleni bitumenes lemezek az EN 13969, a műanyag tetőlemezek az EN 13956, a műanyag talajnedvesség elleni lemezek az EN 13967, a burkolat alatti kenhető szigetelések az EN 14891, az injektálóanyagok betonhoz az EN 1504-⁠5 szerint. Az utólagos falszigetelés injektálóanyagaira a WTA 4-⁠10 irányelv ad vizsgálati követelményt; a gyártók ezt az adatlapon tüntetik fel. A tervezési szabályokat a DIN 18533 és a magyar szigetelők szövetségének irányelvei tartalmazzák.

Meglévő ház szigeteléséhez nem kell építési engedély vagy bejelentés, mert a tartószerkezet nem változik. Társasházban a pincefal, a lapos tető és a mélygarázs közös tulajdon, a munkáról a közgyűlés dönt. Új háznál a szigetelés a kiviteli terv része, és az elektronikus építési naplóban a takarás előtti fotó is dokumentálva van. A kivitelezésre írásos jótállást adunk, a nedvességmérési jegyzőkönyv és a fotódokumentáció az átadás része.

A leggyakoribb hiba, hogy a vizes falra új vakolat és festék kerül, szigetelés nélkül. Egy-két évig szép, utána ugyanott válik le. A második, hogy a szigetelést a rossz vízforrásra tervezik: injektálnak, ahol a lábazat és a járda a hibás, vagy gépi szárítást fizetnek egy olyan falra, amelyet a talaj folyamatosan tölt. A harmadik a hiányos részlet: a lapos tetőn az attika felhajtása, a teraszon a küszöb, a pincében a padló, a lábazaton a terep fölé vezetett 30 cm. A víz mindig a kihagyott részletet találja meg.

Tévhit, hogy a vastag fal nem szigetelhető injektálással; vastag falnál mindkét oldalról fúrunk, és az anyagfelhasználás nő, de a módszer működik. Tévhit, hogy a falszárító gép helyettesíti a szigetelést; a gép a beázás és a csőtörés utáni vizet viszi el, a talajból folyamatosan érkezőt nem. És tévhit, hogy a szigetelés után azonnal festhet: a fal kiszáradása hónapok, és a sós vakolatot cserélni kell.

A felmérés annál pontosabb, minél többet tudunk a házról. Jól jön az építés éve és a fal anyaga, az alaprajz vagy a falhosszak, fotók az esős időszakban látott foltokról, a pince padlójának és a terepnek a szintkülönbsége, és az, hogy volt-e már próbálkozás szigeteléssel. A vízóra állása éjszakára, zárt csapok mellett, a csőtörést zárja ki vagy erősíti meg.

• Milyen módszert javasol, és miért pont azt a mért nedvesség és a falazat alapján?
• Injektálásnál milyen anyagot, milyen furatátmérővel, furattávolsággal és mélységgel, egy vagy két oldalról?
• Felületi szigetelésnél mi a rétegrend, és hogyan csatlakozik az attikához, a küszöbhöz, a padlóhoz?
• Benne van-e az ajánlatban a vakolatleverés, a szárító vakolat, a burkolat és a festés?
• Milyen nedvességmérést végeznek előtte és utána, és mennyi a várható száradási idő?