Bejárati ajtó megerősítése

Egy betörési kísérlet a leggyengébb ponton indul, és egy régi ajtón ebből több is van. A kilógó zárbetétet fogóval le lehet törni, a rövid retesz a feszítővas egy mozdulatára kiugrik a fogadóból, a vékony, néhány csavarral rögzített zárfogadó a fával együtt kiszakad, a kívülről hozzáférhető pántok levághatók. A vékony lap a zár mellett áttörhető, a csak habbal rögzített tok pedig a lappal együtt elmozdul.

Az ABUS útmutatója szerint a betörési módszerek gyakran a teljes ajtószerkezetet és annak gyenge pontjait veszik célba. Ezért a régi ajtó biztonságosabbá tételét, vagyis az ajtó utólagos betörésvédelmét a teljes szerkezetre tervezzük, egyetlen elem cseréje ritkán elég.

A felmérésen a lapot és a tokot nézzük meg először. A tömör fa- vagy fémlap, a falhoz rögzített, ép tok és a stabil falazat jó alap, ilyen ajtón az erősítés érdemben növeli az ellenállást. Az üreges, papírrácsos vagy farostlemez lap, a korhadt fatok és a habbal rögzített tok rossz alap, mert az erősítő elemek a gyenge szerkezet mellett kijönnek, vagy a lap a zár mellett törik át.

A biztosító előírása is dönt. Ha a kötvény olyan szintet kér, amelyet csak tömör vagy minősített ajtó teljesít, az erősítés a biztosítási feltételt nem oldja meg. Ilyenkor a biztonsági ajtó cseréjét javasoljuk, és az ajánlatban a két megoldást egymás mellé tesszük.

A törésvédő pajzs (biztonsági címlemez) edzett acél rozetta vagy hosszpajzs, amely kívül a zárbetétet körbeveszi, és belülről átmenő csavarokkal rögzül, így kívülről nincs leoldható csavarfej. Megakadályozza, hogy a betétet fogóval megragadják és letörjék, a fúrásvédett kivitel a betét elé forgó acéltárcsát vagy edzett betétet is kap. A németországi gyakorlatban a vizsgált és tanúsított pajzsokat a DIN 18257 szabvány szerint minősítik.

A pajzs csak a hozzá méretezett betéttel működik. Ha a betét a pajzs síkjából kiáll, a védelem elvész, ha túl rövid, a kulcs nem éri el. Az ABUS legfeljebb 3 mm kiállást ad meg, egy hazai biztosító előírása az ajtó síkjától legfeljebb 1 mm-⁠t, és ha a betét ennél többel áll ki, letörés elleni pajzsot kér.

A retesz annyit ér, amennyit a fogadója. A régi fatokban a fogadó gyakran egy vékony lemez két rövid csavarral, ezt a feszítés a fával együtt kiszakítja. Helyette hosszú, a tokon át a falba rögzített acél zárfogadót teszünk. Egy hazai biztosító megerősített szintje a zárfogadót legalább két ponton a falhoz rögzítve kéri, a tokot pedig 30 cm-⁠enként, legalább 10 cm mélyen.

Az ajtótok megerősítése acélprofillal történik, amelyet a tok zár- és pántoldalára szerelünk, és amely a teljes magasságban összefogja a tokot és a falat. Bevésőzárnál a lap belső oldalán a zár környékére acéllemez kerülhet, egy hazai előírás ezt legalább 150×300 mm-⁠es, 1 mm vastag lemezként írja le, hogy a zárat ne lehessen a lapból kifeszíteni.

A pántoldali biztosítás acélcsapjai csukott ajtónál a tokba fordulnak, és a lapot a pántok levágása után is megtartják. Kifelé nyíló ajtónál, ahol a pántok kívül vannak, ez az első teendő.

Az ajtólánc és a résnyitó (ajtókitámasztó) otthonlétkor ad biztonságot: az ajtót csak résnyire engedik kinyitni, így a csengető idegen nem tud belépni. Távollétkor nem védenek. A résnyitó kemény fém kar, erősebb a láncnál, és mindkettőt a belső oldalon csavarozzuk a lapra és a tokra.

Az ársávokat az oldal tetején lévő táblázat adja. Az ár a kezelendő gyenge pontok számától, a lap és a tok anyagától, a fal anyagától és a rögzítés nehézségétől, a pajzs és a zárfogadó kivitelétől függ, és attól, kell-e a zárbetétet is cserélni. Ha a pajzs mellé új betét kell, az külön sorként szerepel az ajánlatban.

• Fotózza le az ajtót kívülről és belülről, a pántokat és a tokot a zár magasságában.
• Nézze meg, tömör-e a lap: kopogtatásra üregesen szól-e, és milyen vastag a lap élén.
• Hozza el a lakásbiztosítás vagyonvédelmi előírását.
• Társasházban kérdezze meg, van-e előírás a lépcsőház felőli megjelenésre.