Ereszcsatorna-javítás és -tisztítás

A csatornahibák többsége eső közben vagy közvetlenül utána látszik, és a tünetből jól lehet következtetni az okra. A felmérésen a csatornát kitisztítjuk, vizet engedünk bele, és megnézzük, hol áll meg, hol csöpög és merre folyik.

A toldás vagy gumitömítéses toldóval, vagy ragasztott átfedéssel készül, és mindkettő más javítást kér. A gumitömítéses toldónál a tömítés idővel kiöregszik és megkeményedik, ilyenkor a toldót cseréljük, a KJG útmutatója szerint 3 mm körüli gumitömítéssel és 5 mm hézaggal a csatornavégek között. A ragasztott átfedést szétszedjük, a régi anyagot eltávolítjuk, és tiszta, száraz felületen, 80 mm átfedéssel, két sorban felhordott tömítőanyaggal újra összeragasztjuk.

Ha ugyanaz a toldás évről évre ereszt, a hőtágulás húzza szét. Ilyenkor a szakasz túl hosszú dilatáció nélkül, és a javítás mellé dilatációs elemet is beépítünk. A KJG egyenes szakaszon legfeljebb 15 méterenként, a sarkok közelében ennek felénél ír elő dilatációt.

A tartót a hó, a jég, a csatornára támasztott létra vagy a korhadó homlokdeszka hajlítja el. A belógó csatornában megáll a víz, ott gyűlik a lerakódás, télen befagy, és a jég a toldásokat is szétfeszíti. A lejtést a tartók utánállításával javítjuk: a szélső tartókat a helyes magasságra állítjuk, zsinórt feszítünk közéjük, és a közbensőket ehhez igazítjuk. A gyártói útmutatók méterenként 1⁠–⁠5 mm lejtést írnak elő.

A homlokdeszkás tartót új furattal tesszük feljebb vagy lejjebb, a szarufára szerelt kampót hajlítással vagy pótló tartóval igazítjuk. Ha a homlokdeszka korhadt, a csavar nem tart, ilyenkor a deszkát cseréljük, és a szakaszt le kell venni.

Az eldugult csatorna és lefolyó a túlcsordulás leggyakoribb oka. A JóSzaki 2026-os összesítése szerint a csatornát évente legalább egyszer, késő ősszel, a lombhullás után kell tisztítani, lombos fa mellett tavasszal is, a ház fölé hajló fenyő alatt évi két-három alkalommal. A lefolyó könyökében megakadó lomb és a fenyőtű átmosással vagy spirálozással távolítható el, és a kifolyó vagy a szikkasztó ellenőrzése is a tisztítás része.

A lombfogó rács a csatorna tetejére, a lefolyószűrő a betorkolló csonkba kerül. Ritkítja a tisztítást, de nem váltja ki, a rácsra és a szűrőre rakódó lombot is el kell távolítani.

A rozsda ott kezdődik, ahol a víz megáll, vagy ahol a bevonat megsérült: a csatorna alján, a toldásoknál, a tartók érintkezési pontjainál és a flexszel vágott éleknél. A GAF műszaki közleménye az alumíniumcsatorna korrózióját is a rossz lejtésre, az álló vízre és a felgyűlő lerakódásra vezeti vissza, a Metal Construction Association pedig arra figyelmeztet, hogy a rézfelületről lefolyó víz a horganyzott és az alumínium csatornát is roncsolja.

Egy kisebb, kezdődő rozsdafolt a bevonatos lemezen tisztítás után a gyártó javítófestékével lezárható, a Lindab termékismertetője is ezt írja elő a sérült bevonatra. Az átlyukadt lemezen a folt rövid ideig tart, ilyenkor az érintett csatornaelemet a meglévő rendszerhez illő elemre cseréljük.

A javítás akkor éri meg, ha a hiba egy-két pontra korlátozódik, és a csatorna anyaga máshol ép. Ha a hibák a csatorna teljes hosszán ismétlődnek, a lemez a toldásoktól távol is elvékonyodott, a tartók nagy része elhajlott, vagy a csatorna kicsi a tetőhöz, a javítások költsége néhány év alatt eléri a cseréét. A felmérésen ezt egyenesen megmondjuk, és ha kell, a javítás és a csere árát egymás mellett adjuk meg. Emeletes háznál, ahol a javításhoz is állvány kell, a döntésben az állvány is számít, mert egy későbbi csere újra felvonulást és állványt kíván. A cseréről a csatornacsere aloldalon írunk.

Az ársávok az oldal tetején lévő táblázatban vannak. A javítás ára a hibapontok számán, a hozzáférésen (létra, gurulós állvány, emeletes háznál állvány), a cserélendő elemek mennyiségén és a tisztítás igényén múlik. Kisebb munkánál a kiszállás aránya nagyobb, ezért ha több hiba van, vagy a tisztítás is esedékes, egy alkalommal kedvezőbb elvégezni. A JóSzaki adatai szerint a hétvégi és a sürgős munkára a szakemberek felárat számolnak.