Ereszcsatorna-szerelés

Új ereszcsatorna kerül új házra, tetőcserénél vagy héjazatcserénél, bővítéskor, terasztetőre, garázsra és melléképületre, és oda, ahol eddig nem volt, és a tető vize a ház tövébe csepegett. Új tetőnél a csatorna a tetőfedés része: a tartók a lécezéssel együtt kerülnek fel, az ereszszegély és a cseppentőlemez a fólia vizét a csatornába vezeti. Meglévő tetőnél a csatorna a homlokdeszkára is szerelhető, a cserép bontása nélkül.

Cserénél ugyanezek a lépések jönnek, a régi rendszer bontásával kiegészítve, erről a csatornacsere aloldalon írunk. Itt az új szerelés szempontjait vesszük végig.

A méretet a tető vízszintes vetülete adja, amelyet a lefolyók között osztunk el. Egy 10×12 méteres nyeregtetős háznál a két hosszoldalon fut csatorna, oldalanként nagyjából 13×5,5 méteres, vagyis 70 m² körüli vízszintes vetülettel, ha az eresz fél métert kinyúlik. A KJG méretezési táblázata szerint 83 m²-⁠ig egy 80 mm-⁠es lefolyó és 250 vagy 280 mm-⁠es csatorna is elég. A gyakorlatban mégis a 333 mm-⁠es csatornát és a 100 mm-⁠es lefolyót javasoljuk, mert a Terrán hazai szabványra épülő adata szerint ez 100 m²-⁠ig biztonságos, és nagy zivatarnál vagy lombos csatornánál is van tartaléka.

Sátortetőnél, L alakú háznál és sokhajlatú tetőnél a vápák a vizet egy-egy pontra gyűjtik, ott a csatornára a szomszédos szakasznál nagyobb terhelés jut, ezért a lefolyót a vápa alá vagy annak közelébe tesszük. Ha a lefolyó a szakasz közepére kerülhet, a KJG szerint 60 százalékkal több vizet visz el, mint a szakasz végén. Egy hosszú homlokzaton így a két vége felől középre lejtő, középen lefolyós csatorna gyakran jobb, mint egy végig egy irányba lejtő szakasz.

A tartó viszi a csatorna, a víz, a hó és a jég súlyát. A Lindab Rainline teljesítménynyilatkozata szerint a tartók az MSZ EN 1462 szabvány H teherbírási osztályába tartoznak, és 4⁠–⁠5 mm vastag acélból készülnek. Két fő típus van. A hosszú, szarufára vagy deszkázatra rögzített tartó a cserép alá kerül, ezt új tetőnél vagy héjazatcserénél szereljük. A rövid, homlokdeszkára csavarozott tartó a meglévő tetőn is felszerelhető, ha a homlokdeszka ép és elég vastag.

A tartók távolsága a KJG útmutatója szerint a szarufák kiosztását követi, homlokdeszkán a gyártói előírás szerint rakjuk. Havas helyen, nagy kinyúlású ereszen és széles csatornánál sűrűbb kiosztás kell, mert a csatornában megülő hó és jég a leggyengébb tartót hajlítja el először.

A gyártói útmutatók méterenként 1⁠–⁠5 mm lejtést írnak elő a lefolyó felé. A két szélső tartót állítjuk be először, közéjük zsinórt feszítünk, és a többi tartót ehhez igazítjuk. A csatorna külső pereme a belsőnél alacsonyabban áll, így ha túlcsordul, a víz kifelé bukik át.

A toldás gumitömítéses toldóval vagy ragasztott átfedéssel készül, ragasztásnál 80 mm átfedéssel és két sorban felhordott tömítőanyaggal. A KJG a 15 méternél hosszabb egyenes szakaszba dilatációs elemet ír elő, sarkok közelében ennek felénél, a toldóknál pedig 5 mm hézagot. A csatornát és a lefolyót fémfűrésszel vagy lemezollóval vágjuk, a flex megégeti a bevonatot.

Új szerelésnél a színes bevonatos horganyzott acél a leggyakoribb, a teljes rendszer idomokkal, a cseréphez illő színekben kapható. Az alumínium könnyebb és nem rozsdásodik, de jobban tágul. A műanyag csatorna olcsó, kisebb tetőre, melléképületre, terasztetőre jó, hidegben ridegebb és napfényben fakul. A titáncink és a réz drágább, forrasztható és hosszú élettartamú. Az anyagok részletes összevetését a csatornaanyagokról szóló aloldalon találja.

A Lindab teljesítménynyilatkozata szerint a 0,5 mm-⁠es csatornalemez nem felel meg az MSZ EN 612 szabványnak, a 0,6 mm-⁠es igen. Az ajánlatban ezért a lemezvastagságot és a bevonatot is kérje el, mert két ránézésre egyforma csatorna között itt van a különbség.

A lefolyócső a betorkolló csonkból könyökön át a fal síkjához fordul, és bilincsekkel rögzül a falhoz. A KJG M10-es menetes szárú bilincset ír elő, 10 mm-⁠es előfúrt furatba. Hőszigetelt homlokzaton a bilincs szára a szigetelésen át a teherhordó falba kerül. A lefolyó alja a lábazatnál kifolyóval végződik, vagy zárt csővel a talajba kötjük.

A víz nem maradhat a ház tövében. A hatályos szabályok szerint a csapadékvizet elsősorban a telken kell megtartani, szikkasztással vagy tárolással, ezért a szereléskor azt is eldöntjük, melyik lefolyó hova vezet. A bekötés és a szikkasztó az esővíz-elvezetés aloldalon szerepel.

Az ársávok az oldal tetején lévő táblázatban vannak. A folyóméterár a csatorna és a lefolyó anyagán, a csatorna méretén és a lemezvastagságon múlik a legjobban. Mellette a sarkok, az idomok és a lefolyók száma, a tartók típusa (homlokdeszkás vagy szarufás, ez utóbbinál a cserép bontása), a homlokdeszka állapota, a lefolyók talajba kötése és a hozzáférés számít: földszintes háznál létra vagy gurulós állvány, emeletes háznál homlokzati állvány.

A JóSzaki 2026-os adatai szerint a szakemberek egy része a folyóméterárat anyag nélkül adja meg, ezért az ajánlatok összevetésénél nézze meg, benne van-e a tartó, az idom és a lefolyó.

1. Felmérés: az eresz hossza, a tető vízszintes vetülete, a lefolyók helye, a homlokdeszka állapota, a szín és az anyag kiválasztása.
2. A csatornaméret és a lefolyók számának meghatározása, anyagrendelés a rendszer idomaival.
3. A szélső tartók beállítása a lejtéshez, zsinór kifeszítése, a közbenső tartók rögzítése.
4. A csatornaelemek, a sarkok és a csatornavégek elhelyezése, toldás, a dilatációs elemek beépítése.
5. A betorkolló csonkok, a lefolyócsövek, a könyökök és a bilincsek szerelése, a kifolyó vagy a talajcsatlakozás kialakítása.
6. Vízpróba, a lejtés ellenőrzése, takarítás és átadás.