Medencegépészet szűréssel és fűtéssel

A medence vize zárt körben kering, és minden elemének szerepe van. A szkimmer a víztükör szintjén lévő nyílás úszó csappantyúval és szűrőkosárral, amely a felszínen úszó levelet, port és naptejet szívja be. A fenékszívó a medence legmélyebb pontján gyűjti a leülepedett szennyeződést, és a medence leürítésére is szolgál. A befúvók a szűrt vizet a medence túlsó végén, a víztükör alatt juttatják vissza úgy elosztva, hogy a víz az egész medencében mozogjon, és ne maradjon holt sarok.

A túlfolyós medencében a szkimmer helyett a perem körüli vályú gyűjti a felszíni vizet, és egy kiegyenlítő tartályba vezeti, amely a fürdőzők által kiszorított vizet is felveszi. A szivattyú előszűrővel a tartályból vagy a szkimmerből szív, a szűrőn át nyomja a vizet, a hatutas szelep pedig a szűrést, a visszamosást, az öblítést és az ürítést kapcsolja.

A méretezés kiindulópontja az átforgatási idő, vagyis hogy a teljes víztérfogat hány óra alatt fut át a szűrőn. A legtöbb magánmedencét 6 órás átforgatásra tervezik, a sokat használt, meleg vizű medencét rövidebbre. A szivattyú szükséges szállítóteljesítménye a víztérfogat osztva az átforgatási idővel, ehhez jön a csövek és a szűrő ellenállása, amelyet a szivattyú jelleggörbéjén ellenőrzünk.

A homokszűrő keresztmetszetét a szűrési sebesség adja meg. A szokásos felső határ 50 m/h, vagyis a szűrő minden négyzetméterén óránként legfeljebb 50 m³ víz haladhat át, a tisztább vízhez 30 m/h körüli értékkel számolunk. A szűrőtartályok szokásos átmérői 500, 600, 750 és 900 mm.

A szűrés a szennyeződést, a fertőtlenítés a kórokozókat távolítja el, a kettő együtt tartja tisztán a vizet. A pH-t 7,2⁠–⁠7,6 között kell tartani: 7,2 alatt a víz csípi a szemet, 7,8 felett a klór hatása gyengül. A szabad klór ajánlott szintje 0,6⁠–⁠1,0 mg/l, az összlúgosságé 80⁠–⁠120 mg/l. Kéthetente, 26 °C feletti víznél hetente sokkolással a klórszintet a két-háromszorosára emelik.

A klór kézzel vagy úszó adagolóval is bejuttatható, kényelmesebb az automata adagoló, amely a pH-t és a redoxpotenciált (a fertőtlenítő hatás mérőszámát) folyamatosan méri, és szivattyúval adagol. A sóbontó a vízbe kevert konyhasóból elektrolízissel állít elő klórt, így kevesebb vegyszert kell tárolni és kézzel adagolni, a pH-t viszont ugyanúgy szabályozni kell. Az UV-lámpás csírátlanítás és az aktív oxigénes kezelés a klór mellett vagy helyett használható.

Egy 23 °C-on tartott szabadtéri medence egy fürdőszezonban nagyjából 300 kWh hőt igényel a vízfelület minden négyzetméterére, és ennek nagy része a víztükrön, párolgással távozik. A takarás a hőveszteséget 40⁠–⁠50 százalékkal csökkenti, ezért a hőszivattyút a takarással együtt méretezzük: takart medencéhez kisebb gép is elég, takaratlanhoz nagyobb kell, és a felfűtés is lassabb.

A medence-hőszivattyú a levegő hőjét korrózióálló hőcserélőn át adja át a víznek. A levegős gépek +5 °C feletti levegőnél dolgoznak jól, ezért tavasztól őszig használhatók. Az inverteres típusok a teljesítményüket a hőigényhez szabályozzák, részterhelésen csendesebbek és kevesebbet fogyasztanak. Ha a háznak hőszivattyús vagy kazános fűtése van, víz-víz hőcserélővel a medence a ház fűtési rendszerére is köthető, ilyenkor a ház hőtermelőjének kapacitásából megy. A hőszivattyút a szűrő után, a vegyszeradagolás elé kötjük, hogy tömény vegyszer ne jusson a hőcserélőbe.

A gépakna a medence mellett, egy-három méterre, lehetőleg a víztükör szintje alá kerül, hogy a szivattyú elárasztva, levegő nélkül induljon. Előregyártott műanyag aknát vagy helyszínen épített betonaknát használunk, víztelenítéssel, hogy egy szivárgó csatlakozás ne árassza el a gépeket, szellőzéssel a pára és a vegyszergőz miatt, és olyan fedlappal, amely alatt a szűrő visszamosatható és a szivattyú cserélhető.

A hőszivattyú szabadtéri egység, a ventilátora hallatszik. A gépakna közelébe tesszük, hogy a csövek rövidek maradjanak, de a hálószobák és a szomszéd ablakai felől távolabb. Télre a hőszivattyút és a gépakna csöveit víztelenítjük, a szivattyút fagymentes helyre visszük.

A medence gépészete külön áramkört kap az elosztóból, saját kismegszakítóval és áram-védőkapcsolóval. Az MSZ HD 60364-⁠7-⁠702 szerint a medence belsejében (0. zóna) csak legfeljebb 12 V váltakozó feszültségű biztonsági törpefeszültséggel működő, IPX8 védettségű berendezés lehet, a tápláló transzformátor a zónákon kívül. A medence szélétől 2 m-⁠en belül (1. zóna) csak medencés használatra tervezett, legalább IPX4 védettségű eszköz lehet, a további 1,5 m-⁠es sávban (2. zóna) kapcsoló és dugaszolóaljzat is, megengedett védelemmel. A zónákban minden idegen vezetőképes részt kiegészítő egyenpotenciálú összekötéssel kötünk a védővezetőhöz.

A szivattyú, a hőszivattyú és az ellenáramoltató együtt több kW-⁠ot vehet fel, ezért a felmérésen a mérőhelyet és a főbiztosíték értékét is megnézzük. Nagyobb gépészetnél háromfázisú betáplálás kell. Az átadás előtt villamos biztonsági felülvizsgálatot végzünk, és a jegyzőkönyvet átadjuk.

A gépészet ára a víztérfogattól, a szkimmeres vagy túlfolyós kialakítástól, a szivattyú és a szűrő méretétől és típusától, a csövek hosszától és a gépakna kialakításától függ. A fűtés, a sóbontó, az automata vegyszeradagolás, a víz alatti lámpák száma, az ellenáramoltató és a vezérlés okosotthonba kötése külön tételek. Meglévő medencénél a régi csövek állapota és a feltárás szükségessége is számít. Ezek a tételek az oldal tetején lévő ártáblázatban sávosan szerepelnek.