Medence körüli burkolat

A medence körüli burkolatot mezítláb, vizes talppal használják, napon felforrósodik, télen megfagy, és rendszeresen klóros, sós vagy vegyszeres víz éri. Ezért a lap vagy a deszka csúszásmentessége, fagyállósága és vegyszerállósága egyformán számít, és a felületnek könnyen tisztíthatónak kell lennie, mert a fű, a homok és a falevél a lábon keresztül a vízbe jut. A medence körül a csúszás és az elesés a gyakori balesetek közé tartozik, ezért a vizes sávban a csúszásmentesség az első szempont.

A burkolat szélessége a használattól függ. A peremkő mellett legalább 1⁠–⁠1,5 m-⁠es járósáv kényelmes, a napozó- és pihenőrész ehhez jön. A szélesebb burkolt sáv a medence tisztaságát is segíti, mert kevesebb szennyeződés érkezik a fűről.

A burkolólapok csúszásmentességét kétféle vizsgálat szerint adják meg. A cipős vizsgálat (DIN 51130) R9–R13 osztályt ad aszerint, hogy a lejtős rámpán milyen szögig marad biztos a lépés: az R10 10⁠–⁠19°, az R11 19⁠–⁠27°, az R12 27⁠–⁠35° közötti szöget jelent. A mezítlábas vizes vizsgálat (DIN 51097) A, B és C osztályt ad, legalább 12°, 18°, illetve 24°-⁠os rámpaszöggel. A medence körül a mezítlábas osztály a mérvadó.

A medence körüli burkolat anyagát a látvány, a karbantartás és a költség együtt dönti el. A sötét kő napon erősen felmelegszik, a világos szín és a fa mezítláb kellemesebb.

A medence peremkő a medencefal tetejét zárja le. Takarja a fóliatartó profilt vagy a kenhető szigetelés felhajtását, a víz felé kissé kinyúlik, és lekerekített élével kapaszkodót ad a fürdőzőknek. Műkőből (öntött, fagyálló betonból) vagy természetes kőből készül, egyenes és íves elemekkel, a sarkokhoz külön elemmel. A peremkövet fagyálló, flexibilis ragasztóba vagy habarcsba rakjuk, a fugát a medence felőli oldalon vegyszerálló anyaggal zárjuk.

A peremkő és a burkolat között, valamint a medencefal mentén dilatációs hézag kell, mert a medence szerkezete és a burkolat alépítménye másként mozog a hőtől és a fagytól. Polipropilén medencénél a peremkő a körbebetonozás koszorújára kerül, betonmedencénél a fal tetejére.

A burkolat a medencétől elfelé lejt, jellemzően 1,5⁠–⁠2 százalékkal, hogy az eső és a kifröccsenő víz ne a medencébe folyjon vissza, és ne álljon meg a felületen. Ahol a víz a ház vagy a terasz felé gyűlne, folyókát vagy szivárgót építünk, és a vizet szikkasztóba vagy a csapadékcsatornába vezetjük.

A térkő és a nagy formátumú lap tömörített alépítményre kerül: geotextília, 20⁠–⁠40 cm zúzottkő rétegenként tömörítve, 3⁠–⁠5 cm ágyazat, a szegély betonágyba. A kültéri kőporcelán betonaljzatra flexibilis ragasztóval, vagy állítható talpakon, szárazon fektetve is lerakható. A fa és a WPC alépítménye átszellőző, a deszkák között hézag marad, hogy a víz lefolyjon és a szerkezet kiszáradjon. A medence melletti visszatöltés hajlamos a süllyedésre, ezért ott a tömörítést rétegenként, különösen gondosan végezzük.

Ha tolható fedés kerül a medencére, a sínpálya a medence két oldalán fut, és a fedés letolásához a medence egyik végén nagyjából 3 méter szabad hely kell. A sínt a burkolatba süllyesztve vagy a burkolat síkjára csavarozva lehet rögzíteni, ehhez a sín alá szilárd, egyenes alap kell. A sínek nyomvonalát és a letolás helyét ezért a burkolat tervezésekor rögzítjük, mert utólag a burkolat bontásával jár.

Az árat a burkolt felület nagysága, az anyag, az alépítmény és a peremkő hossza adja. A térkő a legkedvezőbb, a nagy formátumú lap és a kőporcelán drágább, a fa és a WPC ára a fafajtól és a profiltól függ. A lejtés kialakítása, a folyóka, a szegély, a sínalap, a lépcső és a szabálytalan forma további tételek. Ezek az oldal tetején lévő ártáblázatban sávosan szerepelnek, összhangban a térkövezés és a terasz oldalaink áraival.