Villámvédelem, villámhárító ára

A külső villámvédelem, vagyis a villámhárító, a közvetlen becsapást fogja fel, és a villámáramot az épület szerkezetein kívül, ellenőrzött úton vezeti a talajba. Ez az épületet védi a tűztől, a tetőhéjazat és a kémény mechanikai sérülésétől. A belső villámvédelem az épületen belüli fémszerkezetek egyenpotenciálra hozásából és a túlfeszültség-levezetőkből áll, ez a villamos hálózatot és a készülékeket védi.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a biztosítók közös ajánlása szerint a közeli becsapás indukált hatása a leggyakoribb kárforrás, és biztosítási szempontból a villám másodlagos hatásai közé tartozik. Egy villámhárító túlfeszültség-védelem nélkül tehát a házat védi, a tévét és a kazánvezérlést nem. A két rendszert együtt kell tervezni.

A felfogó a tetőn fut: magas tetőn a gerincen végigfutó huzal, a kiemelkedő részeken (kémény, antenna, szellőzők) felfogórudak, lapos tetőn felfogóháló. Anyaga jellemzően 8 mm-⁠es horganyzott acél-, alumínium- vagy rézhuzal, tartókon, a héjazat anyagához illő rögzítéssel. A levezetők az épület kerülete mentén, lehetőleg a sarkokon futnak le, egymástól a védelmi fokozat szerinti távolságra.

Minden levezető alján vizsgálati csatlakozó van, amelyet bontva a földelő külön mérhető. A földelő lehet levert szonda vagy szondák csoportja (A típus), illetve az épület körül futó körföldelő vagy a vasbeton alaplemezbe épített alapföldelő (B típus). Alumínium a talajba nem kerül, ott horganyzott vagy rozsdamentes acél, illetve réz a megfelelő anyag.

Az MSZ EN 62305 négy védelmi fokozatot ismer (LPS I–IV). A fokozatot a kockázatelemzés adja, és ez szabja meg, milyen sűrűn kell felfogót és levezetőt elhelyezni. A felfogók helyét a gördülő gömb módszerével ellenőrzik: egy képzeletbeli gömböt görgetnek az épület körül, és ahol a gömb a felfogón kívül az épülethez ér, ott becsapás érheti a szerkezetet.

A villámvédelem kötelező eseteit a tűzvédelmi szabályzat (OTSZ) határozza meg, ahol pedig nem kötelező, ott az MSZ EN 62305-⁠2 szerinti kockázatelemzés dönt. A DEHN szakmai összefoglalója szerint 2014. január 14. óta az MSZ EN 62305:2011/2012 sorozat az irányadó, a korábbi időszakokra más szabályok vonatkoztak, ezért egy meglévő rendszer megítélésénél az építés ideje is számít.

Családi háznál a kiépítés a legtöbbször a tulajdonos döntése. Kiépítést javaslunk, ha a ház kiemelkedik a környezetéből (domboldal, nyílt terep, magas fák nélkül), fém a tetőhéjazat, tetőre napelem kerül, vagy a házban drága, nehezen pótolható elektronika üzemel. Egy átalakításkor vagy tetőcserénél a villámvédelem szerelése olcsóbb, mert az állvány és a tetőn végzett munka egyébként is ott van.

A napelem telepítése nem engedélyköteles, de megváltoztathatja a tető villámvédelmi helyzetét. A DEHN ajánlása szerint a napelem és a tetőn végzett változtatások a védelmi fokozatot és a földelés kialakítását is érinthetik, ezért kockázatelemzéssel célszerű eldönteni a villámvédelem szükségességét.

Ha van villámhárító, a modulok és a tartószerkezet a felfogók által védett térbe kerülnek, a felfogóktól és a levezetőktől a számított szigetelési távolságban. Ha ez nem tartható, a tartószerkezetet a villámvédelmi rendszerbe kötik, és ilyenkor a napelem egyenáramú oldalán is villámáram-levezető kell. Ha nincs villámhárító, a napelem egyenáramú és váltakozó áramú oldalára túlfeszültség-levezető kerül.

Új rendszer átadásakor villámvédelmi felülvizsgálat készül, ennek minősítő iratát a Villamos Műszaki Biztonsági Szabályzat szerint a kivitelező szabványossági nyilatkozatához kell csatolni. Időszakos felülvizsgálat a védelmi fokozattól függően 3 vagy 6 évente esedékes, és minden olyan változás után, amely a rendszert érinti: tetőcsere, ráépítés, napelem, új antenna.

A felülvizsgáló szemrevételezi a felfogókat, a tartókat és a kötéseket, megnézi a korróziót, méri a levezetők folytonosságát és a földelési ellenállást a vizsgálati csatlakozóknál. Az eredmény megfelelő, nem megfelelő, hibaelhárítás után megfelelő, vagy tervezői közreműködést igényel. Egy nagyobb vihar után a túlfeszültség-levezetők kijelzőjét is meg kell nézni.

Az oldal tetején lévő ársávokat a tető hossza és bonyolultsága (gerincek, kontyok, tetőablakok, kémények), a héjazat anyaga és a hozzá illő tartók, a levezetők és a földelők száma, a talaj (agyagban kevesebb szonda elég, homokban és kövön több kell), a hozzáférés (állvány, emelőgép), a napelem és az antennák bekötése, valamint a belső villámvédelem terjedelme mozgatja.

• Fotók a tetőről több oldalról, a kéményről és a tetőre szerelt berendezésekről.
• A régi villámhárító dokumentációja és utolsó felülvizsgálati irata, ha van.
• A tervezett vagy meglévő napelem elrendezése.
• Fotó a főelosztóról, hogy lássuk, van-e túlfeszültség-levezető.