Nyomásfokozó szivattyú beépítése

A víznyomás és a vízhozam két külön dolog. A nyomás azt mutatja, mekkora erővel áll a víz a csőben, a hozam azt, hogy percenként mennyi víz jön ki a csapon. Egy szűk vagy eltömődött szakasz nyugalmi állapotban alig rontja a nyomást, vételezés közben viszont a hozam összeesik, ezért a zuhany a mosógép indulásakor gyengül el.

• Eltömődött szűrő a vízóra után vagy a készülékek előtt, homokkal, rozsdával, vízkővel.
• Vízköves perlátor, zuhanyfej és csaptelep-betét.
• Elállítódott, vízköves vagy hibás nyomáscsökkentő.
• Félig nyitott vagy beragadt főelzáró, sarokszelep.
• Belül kérges, szűkült horganyzott acélcső, amelynek keresztmetszete évtizedek alatt a felére csökkenhet.
• Túl kis átmérőjű vezeték, amelyre utólag több vételi helyet kötöttek.
• Alacsony hálózati nyomás a vízmérőnél, a hálózat végén, magasabban fekvő telken vagy a csúcsidőben.

A mérésből kiderül, hogy a házi hálózatban van-e a szűkület, vagy a hálózat ad kevés nyomást. Ha a mérőnél rendben van a nyomás, és a csapoknál esik le, a hiba a házban van, és szivattyú nélkül javítható.

1. Nyomásmérő a vízmérő utáni csatlakozásra vagy a kerti csapra, a nyugalmi nyomás leolvasása minden csap zárva.
2. Mérés vételezés közben, egy vagy két csap nyitásával, hogy lássuk, mennyit esik a nyomás.
3. Mérés a legfelső és a legtávolabbi csapnál, összevetve a vízmérőnél mért értékkel.
4. Hozammérés egy mérőedénnyel a zuhanynál és a konyhai csapnál, percenkénti literben.
5. Ha a nyomás a mérőnél is alacsony, egyeztetés a szolgáltatóval a hálózati nyomásról és a csúcsidős ingadozásról.

A szűrőbetétet kitisztítjuk vagy kicseréljük, a perlátorokat és a zuhanyfejet vízkőoldóban áztatjuk vagy cseréljük, a nyomáscsökkentőt beállítjuk, vagy ha a membránja elöregedett, cseréljük. A beragadt elzárókat gömbcsapra cseréljük. Ezek rövid munkák, és sokszor teljesen megoldják a gondot.

Ha a vezeték horganyzott acél, és belül kérges, a tisztítás nem segít, a szakaszt cserélni kell. Ilyenkor a vízmérőtől a legnagyobb fogyasztóig, a fürdőig és a bojlerig nagyobb átmérőjű ötrétegű vagy PPR csövet vezetünk, a többi vételi helyet erről ágaztatjuk le. Kemény vízben a vízlágyító a perlátorok, a csaptelepek és a bojler vízkövesedését is lassítja.

A kompakt, frekvenciaváltós nyomásfokozó a fogyasztáshoz igazítja a fordulatszámot, így a nyomás csapnyitáskor sem ingadozik, és a szivattyú halkabban, kisebb indítási áramlökéssel jár. A nyomáskapcsolós, tartályos rendszer egyszerűbb: a szivattyú a tartályt egy bekapcsolási és egy kikapcsolási nyomás között tölti. Egy házi vízmű útmutatója példaként 1,5 bar bekapcsolási és 4 bar kikapcsolási nyomást ad meg, legalább 1,5 bar különbséggel, a tartály előnyomását pedig a bekapcsolási nyomásnál 0,2 barral alacsonyabbra kell állítani.

A tárolótartályos rendszerben a hálózati víz egy tartályba folyik, és a szivattyú onnan nyomja tovább. Ez akkor kell, ha a hálózat csúcsidőben sem ad elég vizet, vagy ha a szolgáltató a közvetlen rászívást nem engedi.

A Grundfos szakmai anyaga szerint a hálózatra közvetlenül kötött nyomásfokozónál a hálózati nyomás is hozzájárul a kimenő nyomáshoz, így a szivattyú kevesebb energiával dolgozik, és kevesebb helyet igényel. Megbízhatatlan vagy időnként elégtelen hálózati ellátásnál viszont tárolótartályos megoldást javasolnak, és egyes országokban a közvetlen rákötés a visszaáramlás kockázata miatt nem megengedett. A bekötés módját ezért a szolgáltatóval egyeztetjük.

A szivattyú elé visszacsapó szelep, a szívóoldalra szárazonfutás elleni védelem kerül, hogy a szivattyú ne szívja le a hálózatot, és ne fusson víz nélkül, ha a hálózat kiürül. A szivattyú saját áramkört kap áram-védőkapcsolóval, fagymentes, száraz helyiségbe kerül, rezgéscsillapító bekötéssel.

A túl magas nyomás is gond: a csaptelepek betétjei hamarabb kopnak, a csövek kopognak a gyors elzáráskor, a mosógép és a mosogatógép szelepei terhelődnek, a bojler biztonsági szelepe folyamatosan csöpög. A Hajdu bojlerek útmutatója szerint a tárolót 0,6 MPa (6 bar) fölötti nyomás alá helyezni tilos, és ha a hálózati nyomás ezt akár időlegesen meghaladja, nyomáscsökkentő kell. A nyomáscsökkentőt a vízmérő után, a főelzáró és a szűrő mellé építjük be, és a kimenő nyomást a ház igényéhez állítjuk.

Minden méter szintkülönbség nagyjából 0,1 bar nyomást visz el, egy emelet tehát körülbelül 0,3 bart. Ha a földszinten a nyomás épp elég, az emeleti zuhanynál már gyenge lehet, különösen, ha a felszálló vezeték szűk, vagy közben a földszinten is vételeznek. Ilyenkor először a felszálló szakasz átmérőjét és állapotát nézzük meg.

Ha a hálózati nyomás a vízmérőnél is kevés, a nyomásfokozót a ház egészére méretezzük, a legfelső vételi hely nyomásigényéből kiindulva. A földszinti ágra szükség esetén nyomáscsökkentő kerül, hogy ott ne legyen túl erős a víz, és a csaptelepek ne kopjanak a túlnyomástól.

Az árat elsősorban a hiba oka adja. Egy szűrő vagy perlátor tisztítása, egy nyomáscsökkentő beállítása rövid munka, egy szűkült acélvezeték cseréje a vételi helyek számától és a nyomvonal hosszától függ, a nyomásfokozó pedig a szivattyú típusától, teljesítményétől, a tartálytól, a vezérléstől és a villamos bekötéstől. Az ártáblázat ezeket a lépéseket külön sorban mutatja, a tételes ajánlat a mérés után készül.