Kádfelújítás, kádzománcozás

Az öntöttvas kád nehéz, merev, a teste szinte örök, csak a zománca kopik el vagy pattan le. Ez a felújítás legjobb alanya. A zománcozott acélkád vékonyabb, a zománca ütéstől lepattanhat, és ha a lepattanás helyén a lemez rozsdásodni kezd, a hibát időben javítani kell. Az akril kád felülete puhább, karcolódik és fakulhat, de polírozható és javítható.

Nem érdemes felújítani azt a kádat, amely átrozsdásodott, a pereme alatt vagy az alján repedt, vagy amelynek akril teste a kádláb hibája miatt mozog. Ha a kád körüli fal vagy a padló nedves, a víz a kád mögött jut be, ezt a felújítás nem oldja meg.

A gyári zománc üvegszerű réteg, amelyet magas hőmérsékleten égetnek a fémre. A helyszíni kádzománcozás ezt nem tudja visszaadni, egy zománcszerű, kemény bevonatot visz fel. Ezért a felújított kád felületét kíméletesebben kell kezelni, mint az újat.

1. A csaptelep és a lefolyó körüli rész takarása, szükség esetén a lefolyó-túlfolyó garnitúra leszerelése.
2. A felület vegyszeres tisztítása a vízkőtől és a szappanmaradéktól, a régi szilikon eltávolítása.
3. Csiszolás, a lepattanások és rozsdafoltok kitöltése, újracsiszolás, zsírtalanítás.
4. A bevonat vagy az öntött akril felvitele, betétnél a ragasztó felhordása és a betét behelyezése.
5. Kötés a gyártói ideig, utána szilikonozás a kád és a fal között, a lefolyó visszaszerelése.

• Puha szivacs és semleges tisztítószer, súrolópor és dörzsölő szivacs nélkül.
• Vízkőoldót és erős savas vagy klóros szert ne hagyjon a felületen.
• Kemény, nehéz tárgyat (fém zuhanyrózsa, üveg) ne ejtsen a kádba.
• Csúszásgátló szőnyeget tapadókoronggal ne hagyjon tartósan a kádban, mert alatta foltosodhat a bevonat.

A felújítás a kádcsere töredékébe kerül, és egy nap alatt kész, a csempe és az előlap pedig megmarad. Cserébe a felújított felület kevésbé tartós, mint egy új kád gyári felülete. Ha a fürdőt 5⁠–⁠10 éven belül amúgy is felújítaná, a kádfelújítás jó átmeneti megoldás. Ha most újítja fel a fürdőt, vagy más méretű, formájú kádat, esetleg zuhanyzót szeretne, a csere a jobb döntés, ezt a kádcsere és a kád helyett zuhanyzó oldalon írjuk le.

Az öntöttvas kád zománca a legtöbb esetben évtizedek alatt kopik el: a felület érdes, matt lesz, a lefolyó körül sárgásbarna folt marad, a perem alatt apró lepattanások jelennek meg. A kád teste ilyenkor ép, ezért ez a felújítás legjobb esete. A régi zománcot nem kell eltávolítani, a felületét felcsiszoljuk, hogy az új bevonat tapadjon, a lepattanásokat kétkomponensű javítóanyaggal kitöltjük és simára csiszoljuk.

Az acélkád zománca vékonyabb, egy leejtett tárgytól lepattanhat, és a lepattanás helyén a lemez rozsdásodni kezd. Ha a rozsda csak felületi, kitisztítjuk, rozsdagátlóval kezeljük, és kitöltjük. Ha a lemez átrozsdásodott, a kádat már nem lehet tartósan felújítani. A felmérésen a kád alját és a lefolyó környékét ezért alulról, a szerelőnyíláson át is megnézzük, ha van ilyen.

Az akril kád felülete puhább, a súrolószer és a homok apró karcokat hagy rajta, a napfény és a vegyszerek pedig fakíthatják. A sekély karcokat és a fakulást polírozással, csiszolópasztával és polírozógéppel tüntetjük el, a mélyebb karcot és a kisebb repedést akril javítóanyaggal töltjük ki, majd simára csiszoljuk és polírozzuk. A javítás helyén enyhe árnyalatnyi eltérés maradhat.

Ha az akril kád a pereme körül vagy az alján repedt, előbb azt kell megnézni, mi okozta. Gyakran a kádláb vagy a kádhordozó engedett meg, és a kád a teher alatt hajlik. Ilyenkor a kád alátámasztását is megerősítjük, különben a javítás néhány hónap alatt újra megreped.

Az ársávokat az oldal tetején lévő táblázat mutatja. Az árat a módszer, a kád mérete és anyaga, a korábbi festés eltávolítása, a javítandó lepattanások és repedések száma, valamint a lefolyógarnitúra cseréje határozza meg.