Vákuumcsöves napkollektor ára

A vákuumcsöves kollektor párhuzamos üvegcsövekből és egy felső, hőszigetelt gyűjtőből áll. A cső két, egymásba illesztett boroszilikát üveghengerből készül, a belső henger külső felületén szelektív elnyelőréteg van, a két fal között vákuum. A vákuum a vezetéses és az áramlásos hőveszteséget szinte megszünteti, ezért a cső a téli hidegben is kevés hőt ad le a környezetének.

A leggyakoribb méret az 58 mm átmérőjű, 1 800 mm hosszú cső. Egy 30 csöves kollektor elnyelőfelülete nagyjából 2,4 m², a teljes, tartóval együtt mért felülete ennél jóval nagyobb, mert a csövek között hézag marad. A szakirodalom a vákuum megtartására 5⁠–⁠15 éves gyártói garanciát említ. A kollektort a többi napkollektorhoz hasonlóan délre néző, árnyékmentes tetőfelületre szereljük.

A heat pipe csőben egy részben töltött, zárt rézcső, a hőcső fut. A napsütés a benne lévő kis mennyiségű folyadékot elpárologtatja, a gőz felszáll a cső tetején lévő kondenzátorfejbe, ott a gyűjtőcsőben áramló szolárfolyadéknak adja át a hőt, lecsapódik és visszafolyik. A hőcső szárazon, hüvelybe dugva csatlakozik a gyűjtőhöz, a szolárfolyadék nem jut a csőbe, ezért egy sérült cső a feltöltött rendszerben is cserélhető, és maga a cső nem fagy el. A hőcső a gravitációra épül, ezért a gyártók minimális dőlésszöget írnak elő.

A direkt átáramlású, többnyire U-csöves kivitelben a szolárfolyadék a vákuumcsőbe nyúló rézcsőben kering, a hőátadás egy lépéssel rövidebb. Ennél a kivitelnél a csőcsere módját és a fagyvédelmet a gyártói leírás szerint kell kezelni.

A vákuumcsöves kollektor legnagyobb hatásfoka a szakirodalmi értékek szerint 0,46⁠–⁠0,57, a síkkollektoré 0,61⁠–⁠0,74, ezért erős napsütésben, kis hőmérséklet-különbségnél a síkkollektor ad többet. Ahogy a kollektor és a külső levegő közti különbség nő, a síkkollektor egyre több hőt veszít, a vákuumcsöves kevesebbet, így hidegben, szélben és szórt fényben a vákuumcsöves kollektor kerül előnybe.

A télen kapott hő ettől még kevés. Decemberben és januárban a napkollektor a meleg víznek csak a töredékét adja, a többit a kazán vagy a hőszivattyú. A vákuumcsöves kollektor a fűtésrásegítésnél és az egész éves, nagy melegvíz-igénynél hozza ki a különbséget, nyári meleg vízre a síkkollektor ugyanúgy megfelel.

A jó hőszigetelés nyáron hátrány. Ha a tároló már meleg, és nincs fogyasztás, a kollektor álló helyzetbe kerül, a hőmérséklete a gyártói adatok szerint 220⁠–⁠250 °C-ig is emelkedhet, a szolárfolyadék a kollektorban gőzzé válik. A jól tervezett kör ezt elviseli: a tágulási tartály a gőz kiszorította folyadékot is felveszi, a vezérlő a legmagasabb tárolóhőmérsékletnél leállítja a szivattyút, és csak akkor indítja újra, amikor a kollektor visszahűlt. Az éjszakai visszahűtés vákuumcsöves kollektornál alig működik, mert a cső éjjel sem ad le hőt.

Ha a rendszer rendszeresen stagnál, a glikol hamarabb savasodik, és a folyadékot sűrűbben kell cserélni. Ezért a csőszámot a nyári fogyasztáshoz méretezzük, a többletet medencébe, puffertárolóba vagy fűtési körbe vezethetjük, nyári távollétre pedig a csövek egy része letakarható.

A síkkollektor felépítését, a tetőbe épített és a homlokzati kivitelt a síkkollektor oldalon írjuk le. Ha a tetőn kevés a déli felület, és egész évben sok meleg víz fogy, a vákuumcsöves kollektor felé billen a döntés, nyári, kisebb igénynél a síkkollektor felé.

A törött cső jól látszik. A vákuumát vesztett, de ép csövön a cső alján lévő ezüstös getterréteg kifehéredik, és a külső üveg napsütésben tapintásra meleg lesz, mert a hő már nem marad bent. Csőcserénél a régi csövet kihúzzuk, a hőcső kondenzátorfejét hővezető pasztával illesztjük a gyűjtő hüvelyébe, a cső alját a tartósínhez rögzítjük. A cserecső átmérője és hossza a meglévőhöz igazodik, a hőcsőfej átmérője gyártótól függően 14 vagy 24 mm körüli.

Az éves karbantartás a többi napkollektoréhoz hasonló: a rendszernyomás, a szolárfolyadék fagyállósága és pH-értéke, a szivattyú, a vezérlő és a csövek szemrevételezése. A csöveket az eső jellemzően tisztán tartja, poros környéken vagy fák alatt évente egyszer letörölhetők.

Az árat a csövek száma és a kollektor gyártója, a tároló mérete és fajtája, a tartószerkezet (cserép- vagy lemeztető, illetve lapos tető), a tető elérhetősége, a csőnyomvonal hossza és a meglévő hőtermelő bekötése határozza meg. A kollektor maga a teljes rendszerár kisebb része, a tároló, a szivattyúegység, a vezérlő és a szerelés adja a nagyobbat. A sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban szerepelnek, a tételes ajánlat a felmérés után készül.