Tetőszerkezet-típusok és beépíthetőség

A nyeregtető két, a gerincben találkozó tetősíkból áll, a végein oromfallal. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb forma, a tetőtér az oromfalakon függőleges ablakot kaphat. A sátortető négy, egy pontban vagy rövid gerincben találkozó síkból áll, a hatvanas-nyolcvanas évek kockaházainak jellemző formája. A kontyolt tető olyan nyeregtető, amelynek végeit egy-egy ferde sík, a konty zárja le, a csonkakontyos változatnál a konty csak a gerinc alatti részt fedi.

A félnyereg- vagy fészertető egyetlen síkú, melléképületen, bővítésen és modern házakon gyakori. A manzárdtető alsó része meredek, felső része lapos, a tetőtér így szinte teljes magasságban használható. A lapos tető 1⁠–⁠2 százalékos lejtéssel készül, fa szerkezettel is épülhet gerendázatra fektetett deszkázattal vagy lappal. A tetőformát és a hajlásszöget sok helyen a településképi rendelet is meghatározza.

A szarufás tetőben (üres fedélszék) a szemközti szarufapárok a gerincben egymásnak támaszkodnak, és a födémmel háromszöget alkotnak. A német szakirodalom szerint ez a rendszer 7⁠–⁠8 m épületmélységig és 30 fok feletti hajlásszögnél jó, a szarufák jellemzően 70⁠–⁠80 cm-⁠re, legfeljebb 90 cm-⁠re állnak egymástól, és a szarufa szabad hossza hagyományosan legfeljebb 4 m. A torokgerenda a szarufapárokat a magasság egy részén vízszintesen összeköti, így nagyobb fesztáv is áthidalható.

A szarufás tető előnye, hogy a padlás oszlopmentes, és meredek hajlásnál kevesebb faanyag kell hozzá. Hátránya, hogy a szarufák talpánál vízszintes erő keletkezik, ezért csak alacsony térdfal építhető, a kötéseket gondosan kell kialakítani, és a felállítás daru vagy ideiglenes alátámasztás nélkül nehezebb. A tetőfelépítmény az alsó tetőrészen legfeljebb két szarufaköz széles legyen.

A szelemenes tetőben vízszintes szelemenek viszik a szarufákat: a talpszelemen a falon, a középszelemen a tetősík közepe táján, nagyobb tetőn gerincszelemen is. A középszelement függőleges dúcok és ferde könyökfák tartják, ezt nevezik állószéknek, és aszerint beszélünk egy- vagy kétállószékes fedélszékről, hogy hány szelemensor támasztja a szarufákat. A fogópárok a szarufákat és a dúcokat keresztben merevítik.

A szelemenes tetőben a talpnál alig van vízszintes erő, ezért a térdfal egyszerűen kialakítható, a nagy tetőfelépítmény sem okoz gondot, és laposabb hajlásnál kevesebb faanyag kell, mint a szarufás tetőhöz. A padlást viszont a dúcok és a könyökfák tagolják, és a dúcok terhét a födémnek, a falaknak vagy kiváltásnak kell felvennie. Beépítésnél a dúcokat a válaszfalak vonalába tervezzük, vagy statikai terv alapján áthelyezzük.

A szeglemezes rácsos tartó gyárban, statikai számítás alapján készül: a fenyő rudakat a csomópontokban kétoldalt besajtolt, fogazott acéllemez köti össze. A tartókat sűrűn, egymás mellé állítva helyezik a falakra, belső alátámasztás nélkül nagy fesztávot hidalnak át, gyorsan szerelhetők, és a rácsos szerkezet anyagtakarékos. Csarnokokon és földszintes épületeken, lankás nyereg- és kontyolt tetőknél gyakoriak.

A szokásos kivitelben a rácsrudak kitöltik a padlásteret, ezért a tető nem építhető be. Erre külön, beépíthető tetőtérre tervezett rácsos tartó készül, amelynek belsejében szoba alakítható ki. A rudak mind számított elemek, egy rúd utólagos kivágása megszünteti a tartó teherbírását, és egy német tűzoltósági tapasztalat szerint tűzben egy tartó tönkremenetele után nincs teherátrendeződés, a szerkezet egésze összeomolhat. A rácsos tartós tetőn ezért utólagos tetőablakot vagy kiváltást csak a gyártó tervével lehet készíteni.

Nagy nyílásokhoz, látszó szerkezethez, nagy üvegfelületű, modern házakhoz ragasztott rétegelt fa (BSH) szelemenek és gerendák kerülnek a tetőbe. A ragasztott fa egyenes, méretpontos, alig reped, és az azonos méretű fűrészelt fánál nagyobb terhet bír. Gyakori a vegyes megoldás, ragasztott fa gerinc- és középszelemennel és fűrészelt fenyő szarufákkal. Lapos tetőnél vagy kis hajlású félnyeregtetőnél a fagerendás födémhez hasonló gerendázat viseli a rétegrendet.

A választást a tervező a fesztáv, a héjazat súlya, a tervezett tetőtér, a hajlásszög és a költség alapján hozza meg. Egyszerű, nem beépített tetőnél a szeglemezes rácsos tartó vagy a szarufás tető lehet a gazdaságos, beépített tetőtérnél a szelemenes vagy a torokgerendás szerkezet, nagy, oszlopmentes térhez ragasztott fa. A faszerkezetek méretezését mindegyik esetben az Eurocode 5 szabályozza, a hó- és a szélterhet a terv a ház helyéhez számolja. Ezeket a kérdéseket tisztázza a tervezővel:

• Beépíti-e most vagy később a tetőteret, és hova kerülnének a szobák, a fürdő és a lépcső?
• Mekkora térdfalat és milyen tetőfelépítményeket enged a helyi szabályzat?
• Milyen héjazat kerül a tetőre, és tervez-e napelemet?
• Hol lesz kémény, tetőablak, tetőkibúvó, és ezek hogyan illeszkednek a szarufakiosztásba?