Tuskómarás és gyökérkiszedés

A tuskómaró egy kerekes vagy lánctalpas gép, elején forgó tárcsával, amelyen keményfém fogak vannak. A kezelő a tárcsát a tuskó fölé állítja, és oldalirányban, rétegenként végigmozgatja, a fa pedig forgáccsá őrlődik. A kisebb, kézi vezetésű gépek egy kertkapun is átférnek, a nagyobbak gyorsabbak, de szélesebb bejárót kérnek.

A marás ideje a tuskó átmérőjén és a fafajon múlik. A puha fa, a nyár, a fűz és a fenyő gyorsan halad, a tölgy, az akác és a dió lassabban. Egy 40⁠–⁠50 cm-⁠es tuskó jellemzően negyed-fél óra munka.

Ha a tuskó helyén gyep, ágyás vagy sövény lesz, a marás 15⁠–⁠30 cm-⁠rel a talajszint alá elég. A mélyebben futó gyökérzet a talajban marad és lassan elbomlik, a gyepet nem zavarja. A burkolatot emelő, a gyepből kiálló felszíni gyökereket a tuskóval együtt marjuk.

Ha a tuskó helyére alap, medence, közműárok vagy burkolat kerül, a marás nem elég, mert a bomló gyökérzet a talajban üreget hagy, és a terep megsüllyed. Ilyenkor a tuskót minikotróval kiemeljük, a vastag gyökereket kivágjuk, a gödröt rétegenként tömörítve töltjük vissza. A gépi kiemelést a tereprendezéssel vagy az alapásással egy menetben érdemes elvégezni, így a gép egyszer vonul fel.

A fák gyökerei között gyakran futnak víz- és csatornacsövek, földkábelek, öntözőcsövek. A tuskómaró és a kotró ezeket is elvágja, ezért a felmérésen megkérdezzük, hol futnak, és ha kétes, a tuskó körül kézzel tárunk fel. A forgó tárcsa köveket és forgácsot dobhat, ezért a gép körül a munka idejére a területet lezárjuk, az ablakokat és az autókat védjük.

A marás után a gödörben forgács és talaj keveréke marad. Ha a helyére gyep kerül, a forgácsot kiszedjük, mert bomlás közben nitrogént von el a talajból, és a gyep foltosan sárgul. A gödröt termőfölddel töltjük fel, elegyengetjük, és kérésre fűmagot vetünk. A forgács kis mennyiségben a kertben mulcsnak használható.

Az akác, a nyár, a bálványfa és néhány más faj a megmaradt gyökérből sarjat hoz. Ezeknél a felszíni gyökereket is marjuk, és a sarjakat a következő szezonban rendszeresen levágjuk.

A tuskó átmérője és száma adja az alapot, a legtöbb szolgáltató a talajszinten mért átmérő centiméterére számol, címenként minimumdíjjal. Drágít a keményfa, a széles, felszíni gyökérzet, a mélyebb marás, a nehéz bejutás, a közművek miatti kézi feltárás és a forgács elszállítása. Az ársávok az oldal tetején lévő táblázatban szerepelnek.

Nem minden tuskót kell eltávolítani. Egy kert szélén, sövény vagy cserjék között álló, egészséges fából maradt tuskó néhány év alatt elkorhad, és a bomló fa a talajnak is jót tesz. Ha nem zavar, a talajszinten levágva, takarónövényekkel körbeültetve a kert része maradhat.

A tuskó eltávolítása akkor szükséges, ha a helyén gyep, burkolat, kerti út vagy épület lesz, ha a fűnyírást és a kaszálást akadályozza, ha a fafaj erősen sarjadzik, vagy ha a tuskó gombás, korhadó, és a fertőzés a kert többi fájára is átterjedhet. Ilyenkor a marás a gyorsabb és tisztább megoldás.

• Kiégetés vagy vegyszeres irtás: lassú, a talajt és a környező növényeket is károsítja, a lakott területen pedig a tűzgyújtás tiltott vagy korlátozott.
• Kézi kiásás nagy tuskónál: napokig tart, és a gyökerek a ház, a kerítés vagy a vezetékek alól sem jönnek ki sérülés nélkül.
• Marás a közművek ismerete nélkül: a gyökerek között futó cső vagy kábel elvágása.
• A forgács a gödörben hagyva: a helye megsüllyed, a gyep alatta sárgul.
• Túl sekély marás: a gyepszőnyeg vagy a burkolat alatt a tuskó maradéka később kiemelkedik.

A tuskók számát, átmérőjét és helyét egy fotóval vagy egy egyszerű vázlattal is megadhatja. A tuskómaró bejutásához a kapu és az átjáró szélessége számít, ezt mérje meg. Jelölje meg, hol futnak a vezetékek, és mondja meg, mi lesz a tuskó helyén, mert ebből dől el, marjuk vagy kiemeljük.