Tuja és sövény telepítése

Az örökzöld sövény egész évben takar, a lombhullató télen részben átlát, cserébe a hazai élővilágnak jóval több helyet ad. Egy német összefoglaló szerint a tujából vagy puszpángból álló sövényt főleg a feketerigóhoz hasonló, általános igényű madarak használják, a hazai cserjékből álló sövényekben viszont több száz állatfajt számoltak össze. A választás a takarás, a gondozás és a kert jellege között dől el.

A telekhatártól mért ültetési távolságot jellemzően a település rendelete szabályozza, saját hatáskörben. Elek rendelete belterületen a szőlőre és a 3 méternél nem magasabb cserjére 1 métert, a sövényre, az örökzöldre és a 3 méternél nem magasabb fára 1,5 métert, a 3 méter fölé növő fákra 4 métert ír elő, a közút mentén pedig a 2 méteres sávban a zárt lombozatú növények magasságát 70 cm-⁠ben korlátozza.

Máriapócs a fás szárú növényeket magasság szerint sorolja be: 1 méterig 1 méter, 2 méterig 1,5 méter, 3 méterig 2 méter, 4 méterig 3 méter, efölött 4 méter a távolság, a növény törzsének középpontjától mérve. Élő sövénykerítés a telekhatárra csak mindkét ingatlan tulajdonosának beleegyezésével telepíthető, a távolságtól a jegyző a szomszéd írásos hozzájárulásával eltérést engedhet. Ahol a helyi rendelet hallgat, a szomszéddal kötött írásos megállapodás véd meg a későbbi vitától.

A tőtávolságot a növény kifejlett szélessége és a kívánt sűrűség adja. Egy karcsú tujafajtából sűrűbben, egy széles növésű fajtából ritkábban ültetünk, a lombhullató sövénynövényekből pedig gyakran két, egymáshoz képest eltolt sorban, hogy alul is zárt legyen. Az ültetéskori méret is számít, a nagyobb növény hamarabb takar, de drágább, és lassabban gyökerezik meg.

A sövény és a kerítés, a fal vagy a járda között is helyet hagyunk, hogy a sövény mindkét oldalról nyírható legyen, és a kifejlett növény ne nyomja a kerítést. Máriapócs rendelete kifejezetten előírja, hogy a kerítés melletti növényt úgy kell gondozni és metszeni, hogy ne érjen a kerítéshez vagy az épülethez.

1. A nyomvonal kitűzése zsinórral, a telekhatártól és a közművektől mért távolság ellenőrzése.
2. Ültetőárok kiásása, amely a földlabdánál jóval szélesebb és mélyebb, az altalaj fellazítása.
3. A kitermelt föld javítása komposzttal vagy érett szerves trágyával, kötött talajnál homokkal.
4. A növények elhelyezése úgy, hogy a földlabda teteje a terepszinttel egy magasságba kerüljön, a talaj visszatöltése és enyhe tömörítése.
5. Bő beöntözés tövenként, hogy a föld a gyökerek köré iszapolódjon.
6. Csepegtető cső lefektetése, mulcsterítés, magasabb növénynél karózás.

Az első két nyár dönti el, hogy a sövény összezár-e. A frissen ültetett növény gyökérzete még a földlabdában van, ezért hiába nedves a környező talaj, ha a földlabda kiszárad. A tuja a nedves talajt szereti, aszályos időben öntözés nélkül gyorsan megbarnul, és a barna rész nem zöldül vissza. A csepegtető cső lassan, a tőhöz juttatja a vizet, a mulcs pedig a párolgást csökkenti és a gyomot visszafogja.

A tuja minden része tujont tartalmaz, lenyelve mérgező, a hajtáscsúcsok érintése bőrpírt és viszketést okozhat. Gyerekes és kutyás kertben ezt a növényválasztásnál figyelembe vesszük.

A legtöbb sövényt tavasszal, a növekedés kezdetén vágjuk vissza erősebben. Az örökzöld sövényt és a sövényként tartott babérmeggyet évente kétszer nyírjuk, tavasszal és kora nyáron formázva. Késő ősszel nem nyírunk, mert a sebek és a friss hajtások télig nem érnek be. Az alul szélesebb, trapéz alakú sövény alsó ágai több fényt kapnak, ezért az alja is sűrű marad, a függőleges falú sövény alul hamarabb felkopaszodik.

Az ár legnagyobb tétele a növény: a fajta, az ültetéskori méret, a konténeres vagy földlabdás kivitel és a darabszám. A munkadíjat a talaj kötöttsége, az ültetőárok mérete, a talajjavítás, a karózás és a növények mozgatása adja, a csepegtető öntözés és a mulcs külön tétel. Hosszú sövénynél a folyóméterre vetített ár a darabszámból és a tőtávolságból adódik, ezért a fajta és a tőtávolság kiválasztása egyben az ár nagyobbik részéről is dönt. A sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban szerepelnek.