Udvar aszfaltozása vízelvezetéssel

Az aszfalt gyakorlatilag vízzáró, a ráhulló csapadék szinte teljes egészében lefolyik róla. 1 mm csapadék négyzetméterenként 1 liter vizet jelent, így egy 100 m²-⁠es udvarról egy 20 mm-⁠es nyári zápor 2 000 liter vizet ad le rövid idő alatt. Ehhez jön a tetőről az ereszcsatornákon lefolyó víz, ha a lefolyók az udvarra érkeznek.

Ez a vízmennyiség dönti el, mekkora folyóka, hány víznyelő és milyen befogadó kell. Egy kis udvarnál elég lehet a zöldfelület felé lejteni és egy folyóka a garázs előtt, egy nagyobb, körbeépített udvarnál a víznyelők, a cső és a szikkasztó vagy a tároló is a terv része.

A lejtést a fix szintekből számoljuk: a ház lábazata és a bejárati küszöb, a garázspadló, a kapu, a meglévő járdák és a telekhatár. A burkolat a ház mellől indul, onnan lejt el, a lábazat mellett pedig a burkolat szintje a vízszigetelés felső széle alatt marad. A felmérésen ezeket a pontokat szintezőműszerrel mérjük be.

Keresztirányban 2⁠–⁠2,5%, hosszirányban legalább 0,5% lejtést tervezünk. Nagy, négyzetes udvaron a felületet több, egymás felé lejtő mezőre bontjuk, a találkozásuknál vápa (enyhe teknő) vezeti a vizet a víznyelő felé. A lejtést már a tükör aljában és az alap tetején kialakítjuk, így az aszfalt mindenhol egyenletes vastag marad. A Daibau aszfaltozási összefoglalója is legalább 2% lejtést és vízelvezető folyókákat javasol. A közutak víztelenítésére külön útügyi előírás vonatkozik (e-UT 03.07.12), egy udvar ennél egyszerűbb, a lejtés és a befogadó logikája viszont ugyanaz.

A folyóka vonal menti vízelvezető: betonágyba rakott polimerbeton, beton vagy műanyag csatornaelem, rajta rács. A küszöbök, a garázs, a kapu és a lejtők alja elé kerül, ahol a vizet egy vonalban kell megfogni. A víznyelő pontszerű akna rácsos fedlappal a felület mélypontján, iszapfogó kosárral vagy homokfogóval, amely a csőbe jutó hordalékot visszatartja.

A rácsot a ráhajtó járműhöz kell választani. Az MSZ EN 1433 szabvány szerint az A15 osztály gyalogos és kerékpáros felületre, a B125 a személyautós udvarra, beállóra és parkolóra, a C250 a szegély menti sávra, a D400 a teherforgalmú útra és udvarra való. A rácsot a csatornatesthez rögzíteni kell, különben a kerék kiugrasztja. A Daibau árlistája a horganyzott rácsot a szokásos, az öntöttvasat a nagy terheléshez sorolja.

A telekre hulló csapadékot alapesetben a telken belül kell kezelni, a szomszéd telkére vagy ellenőrizetlenül a közterületre nem vezethető át, a részleteket a helyi építési szabályzat is rögzítheti. A befogadó lehet szikkasztó (kavicsos vagy blokkos szikkasztótest a talajban), csapadékvíz-tároló, amelynek vize öntözésre használható, a zöldfelület, vagy a közműves csapadékcsatorna az üzemeltető hozzájárulásával. Elválasztott rendszerű szennyvízcsatornába csapadékvíz nem kerülhet.

A szikkasztó a talajon múlik. Kavicsos, homokos talajban jól működik, kötött agyagban alig nyel, ilyenkor nagyobb szikkasztó, tároló vagy a csatornába vezetés jön szóba. A szikkasztót az épülettől és a telekhatártól távol helyezzük el, hogy a víz ne a pincefal vagy a szomszéd felé áramoljon. A TÉKA a telek legkisebb zöldfelületének meghatározását a helyi építési szabályzatra bízza, ezért egy teljesen leburkolt udvar ezzel is ütközhet, a megmaradó zöldfelület pedig a víz egy részét is befogadja.

Az ereszcsatorna lefolyói gyakran egyenesen az udvarra ömlenek. Burkolt udvaron ezt a vizet zárt csőben vagy a lefolyó alá tett víznyelőn át vezetjük tovább, hogy ne a lábazat mellett fusson végig a burkolaton, és télen ne fagyjon jégpáncéllá a bejárat előtt.

A ház és az aszfalt találkozásánál a burkolatot nem öntjük a falhoz. Egy keskeny hézag vagy kavicssáv marad, a vízszigetelés felső széle a burkolat fölött van, a csatlakozást bitumenes szalaggal zárjuk. A telekhatáron a kiemelt betonszegély a vizet a telken tartja, a mélyebb pontokon pedig a folyóka vagy a víznyelő fogja meg, mielőtt a kerítéshez érne.

Ha a régi udvar beton vagy aszfalt, és rossz irányba lejt, ráaszfaltozással nem javítható, mert az új réteg a régi lejtését követi. Ilyenkor a régi burkolatot bontjuk, az alapot a jó lejtéssel újraépítjük, és a vízelvezetés elemeit az alapba építjük be. Ha a régi burkolat ép és jól lejt, új kopóréteg is kerülhet rá, a folyókákat és a víznyelőket ilyenkor az új szinthez emeljük.

Az udvar árát a felület mérete és alakja, a kiemelt föld és a régi burkolat bontása, az alépítmény, a szegélyek hossza és a vízelvezetés terjedelme adja: a folyókák hossza, a víznyelők száma, a csövek hossza és mélysége, a befogadó (szikkasztó, tároló vagy csatornabekötés), és az, hogy az ereszeket is be kell-e kötni. A sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban szerepelnek, a tételes ajánlat a felmérés után készül.