Légcsatornás klíma álmennyezetbe

A rendszer szíve a rejtett beltéri egység, egy lapos doboz ventilátorral, hőcserélővel és kondenztálcával, amely az álmennyezet fölé, egy gardrób vagy a közlekedő mennyezete alá kerül. A befúvó oldalán egy elosztódoboz (plénum) osztja szét a levegőt a csatornákra, a csatornák végén a helyiségekben befúvó rácsok vagy résbefúvók vannak. A visszaszívó oldalon egy szűrős rács szívja vissza a szobák levegőjét a géphez.

A csatornák horganyzott acélból, alumíniumból vagy előszigetelt panelből készülnek, a rövid bekötő szakaszokon flexibilis csatorna is használható. A flexibilis csatorna ellenállása nagyobb, ezért csak rövid, kevés kanyart tartalmazó szakaszon jó. Hűtésben a csatornákban harmatpontnál hidegebb levegő megy, ezért párazáró szigetelést kapnak, különben a felületükön kicsapódó víz az álmennyezetre csöpög.

A légcsatornás klíma akkor jó, ha több szomszédos helyiséget kell egyenletesen hűteni, a falon nem látszhat beltéri egység, és van vagy készülhet álmennyezet. Felújított polgári lakásban, egybenyitott nappali-konyha-étkezőnél és új családi háznál gyakori. Egyetlen szobához ritkán éri meg, ott az oldalfali split egyszerűbb és olcsóbb.

A gyártói tájékoztatók szerint a légcsatornás rendszer összetettebb és drágább a fali klímánál, különösen ha a beépítéshez kőműves- és szárazépítési munka is kell, és nagyobb kültéri egységet kíván. Ha az álmennyezet nem fér bele a belmagasságba, vagy a födém alatt nincs hely a csatornáknak, a multi split konzolos vagy oldalfali beltéri egységekkel a jobb út.

A tervezés a helyiségek hőterhelésével kezdődik, ebből adódik a szükséges légmennyiség helyiségenként. A csatornák méretét és nyomvonalát úgy választjuk, hogy a nyomásveszteség a beltéri egység gyártó által megadott külső statikus nyomásán belül maradjon. Ha a csatornahálózat ellenállása túl nagy, a távolabbi szobába kevés levegő jut, és a ventilátor a felső fokozaton hangosan jár.

A zajt a légsebesség szabja meg. A szűk rács, a túl kis keresztmetszet és a sok éles kanyar süvít, a beltéri egység rezgése pedig a csatornán át terjed. Ezért a géphez rugalmas csatlakozás kerül, a kanyarokba terelőlemez, a hálószobák felé nagyobb keresztmetszet és lassabb befúvás. A befúvók helyét úgy jelöljük ki, hogy a hideg levegő ne az ágyra vagy a kanapéra essen.

Alapkivitelben egy termosztát szabályozza az egész rendszert, minden helyiség ugyanazt a levegőt kapja. Ha a nappali és a hálószobák más napszakban kérnek hűtést, motoros zsalukkal zónákat alakítunk ki: a zónavezérlő a zónatermosztátok szerint nyitja és zárja a zsalukat, és a beltéri egység teljesítményét a nyitott zónákhoz igazítja.

A gépnek a legkisebb nyitott zóna mellett is elég levegőt kell mozgatnia, ezért egy kis zónát nem lehet teljesen magára hagyni, a zónák méretét a tervben ehhez igazítjuk. Nagyobb háznál a nappali és a hálószobák külön géppel, két rendszerként is szerelhetők, ez a zsalus zónázásnál egyszerűbb és üzembiztosabb.

A befújt levegőnek vissza is kell jutnia a géphez. Ha a szobaajtók zárva vannak, az ajtó alatt hagyott rés, az ajtó fölé vagy a falba épített átszellőző rács, vagy szobánkénti visszaszívó rács vezeti vissza. Enélkül a zárt szobában túlnyomás alakul ki, és oda nem jut be elég hideg levegő.

A visszaszívó rácsba szűrő kerül, ezt a felhasználó tisztítja. A klíma légcsatornája a lakás szellőztető rendszerével nem kapcsolható össze, mert a szellőzés óránként néhány tíz vagy száz, a klíma beltéri egysége több száz köbméter levegőt mozgat. Hővisszanyerős szellőztetés mellé a klíma külön rendszerként kerül.

A légcsatornás klímát akkor lehet a legolcsóbban beépíteni, amikor a mennyezet még nyitott. Utólag is megoldható, ha egy közlekedő, előszoba vagy gardrób fölött álmennyezet készülhet, és onnan rövid csatornákkal elérhetők a szobák. A sorrend a következő.

1. Tervezés: a helyiségek hőterhelése, a gép helye, a csatornák és a befúvók nyomvonala, a kondenzvíz útja, a revíziós nyílás helye.
2. Gépészeti első ütem a villany- és a vízszereléssel együtt: a beltéri egység felfüggesztése, a csatornák, a csőpár, a kondenzcső és a vezérlés kábelezése.
3. Nyomáspróba a csőpáron, a csatornák tömítése és szigetelése.
4. Álmennyezet, a befúvók és a visszaszívó rácsok kivágása, revíziós nyílás a gép alatt.
5. Festés után a rácsok felszerelése, a kültéri egység bekötése, vákuumozás, beüzemelés és a légmennyiségek beállítása.

Az árat a kiszolgált helyiségek száma és hőterhelése, a beltéri és a kültéri egység teljesítménye, a csatornahálózat hossza és anyaga, a befúvók típusa, a zónázás és a kondenzvíz-szivattyú határozza meg. A résbefúvók és a falsíkba illesztett, rejtett rácsok drágábbak a hagyományos rácsoknál. Az álmennyezetet és a festést a szárazépítési munkák között árazzuk, a sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban vannak.

A visszaszívó rács szűrőjét szezonban havonta, a beltéri egységet, a hőcserélőt, a tálcát és a kondenzvíz-szivattyút évente tisztítani kell, ehhez kell a revíziós nyílás. A csatornák belső tisztítása több évente, a lerakódott por mennyiségétől függően esedékes. Légcsatornás egységnél a karbantartás több időt kér, mint egy oldalfali splitnél, mert a gép a mennyezet fölött van, és a rácsokat is tisztítani kell.