Gabionkerítés és kőkosaras támfal

A gabion (kőkosár) acélhuzalból készült, kővel megtöltött kosár. Eredetileg a vízépítésben és az útépítésben használták erózióvédelemre, támfalakra, mederburkolásra és zajvédő falnak, mert rugalmas, a vizet átengedi, és a talaj kisebb mozgását repedés nélkül követi. A kertekben kerítésként, pillérként, támfalként, ülőfalként és magaságyás szegélyeként terjedt el.

Kerítésnek a gabion tömör, belátásgátló és tartós, a kő természetes színe miatt a kertbe illik, és a zajt is tompítja. A hátránya a súly és a vastagság: egy gabionkerítés a telekből 25⁠–⁠30 cm-⁠t vagy többet elvesz, és a kosarakat, a követ és az alapot is a helyszínre kell juttatni.

A kerti gabion többnyire hegesztett hálós kosár, amelynek oldalai téglalap vagy négyzet szemű, merev hálótáblák. A vízépítésben a dupla csavarással fonott, hatszög szemű hálós kosár a gyakori, amely rugalmasabb. Kerítéshez 4⁠–⁠5 mm-⁠es huzalból készült kosarakat használunk, ez elég merev ahhoz, hogy a kő nyomása alatt egyenes maradjon.

A huzal bevonata adja a tartósságot. A horganyzott huzal a legelterjedtebb, a horganyzott és műanyag bevonatos kosár tartósabb, egyes becslések 60 év körüli élettartamot adnak neki, és rozsdamentes acél kosár is készül. A kosár éleit spirállal vagy kapcsokkal fogják össze, a két oldalt belső távtartók tartják egymástól azonos távolságra.

A töltőkő fagyálló, a kosár szemméreténél nagyobb kő, kerítéshez jellemzően 60⁠–⁠120 mm-⁠es frakció. A túl kicsi kő kipotyog, a túl nagy között nagy hézagok maradnak. A látszó oldalakra válogatott, kézzel rakott kő kerül, a lapos oldalukkal kifelé, a kosár belsejébe ömlesztve tölthető. A kőfajta (bazalt, mészkő, gránit, andezit, folyami kavics) a színt és az árat is meghatározza, a puha, porló kő kültéren nem bírja a fagyot.

A gabionkerítés folytonos, vízszintes alapra kerül, mert a nehéz kosár puha talajon egyenetlenül süllyed. Az alap lehet vasalt beton sávalap a fagyhatár alá, vagy alacsonyabb, kerti gabionnál tömörített zúzottkő ágy geotextílián. Lejtős telken az alapot lépcsőzzük, a kosarak mindig vízszintesen állnak.

A vékony, magas kosarat a kő nyomása kifelé tolja, ezért a két oldalt belső távtartók fogják össze, a kosár magasságától függő sűrűséggel. A keskeny gabionkerítés önmagában kevésbé stabil, ilyenkor acéloszlopok vagy a kosarakon átmenő tartók merevítik, amelyek az alapba vannak betonozva.

A gabion pillérek közé gyakran fa, WPC vagy fém betét kerül, ez könnyebb és olcsóbb, mint a teljes gabion fal, és a kő és a fa kontrasztja jól mutat. A faelemek rozsdamentes távtartókkal szellőznek, és nem érintkeznek közvetlenül a kővel, mert a kő mellett nedvesen maradnak. A betéteket a gabion pillérekbe épített acéltartókhoz rögzítjük, nem a hálóhoz.

Fém betétnek perforált vagy lamellás acéllemez, porszórt alumíniumlamella vagy táblás panel is választható. Ezek a gabion pillérekkel együtt modern, tagolt utcaképet adnak, és a teljes gabion falnál kisebb alapot kívánnak. A pillérek közötti mezőszélességet a betét anyagához és a szélterheléshez igazítjuk, tömör betétnél sűrűbben állnak a pillérek. A gabion pillér a kapu mellé is kerülhet, de a kapu pántjait ilyenkor a pillér belsejébe betonozott acéloszlophoz rögzítjük, mert a kőkosár a kapu húzását nem viseli.

Lejtős telken a gabion egyszerre lehet támfal és kerítés. A kosarak a vizet átengedik, ezért mögöttük víznyomás nem gyűlik fel, de a föld és a kosarak közé geotextília kerül, hogy a föld ne mosódjon a kövek közé. A támfal méretezése statikus feladata. A csatlakozó alacsonyabb terepszinttől 1,5 méternél magasabb támfal építési engedélyköteles.

A gabionkerítés árát a kosarak mérete, huzalvastagsága és bevonata, a töltőkő fajtája és mennyisége, a kő szállítása, az alap, a kerítés magassága és vastagsága, valamint a betétek határozzák meg. A látszó oldal kézi rakása munkaigényes. A szűk megközelítés, ahol a követ talicskával kell a helyére vinni, jelentősen növeli a munkadíjat. A sávokat az oldal tetején lévő ártáblázat mutatja, a tételes ajánlat a felmérés után készül.