WPC-kerítés

A WPC (wood-plastic composite, fa-műanyag kompozit) faliszt vagy farost és hőre lágyuló műanyag keveréke, amelyet profilokká extrudálnak. A műanyag többnyire polietilén, ritkábban polipropilén vagy PVC, a fa és a műanyag aránya gyakran fele-fele, a keverékbe színezék, UV-stabilizátor és kapcsolóanyag kerül. A fa része adja a fára emlékeztető megjelenést és a merevséget, a műanyag a nedvesség elleni védelmet.

A WPC nem korhad és nem rozsdásodik, festeni sem kell. A fa részecskék a nedvesség hatására kis mértékben vizet vesznek fel, ezért a WPC sem teljesen érzéketlen a vízre, de a tömör fánál jóval kevésbé. A szilárdsága és merevsége kisebb, mint a fáé, a viselkedése inkább a műanyagéra hasonlít, ezért a gyártói oszloptávolságot nem lehet megnyújtani.

Két tulajdonságát a döntés előtt ismerni kell. A műanyag tartalom miatt a WPC tűz esetén a fánál kedvezőtlenebbül viselkedhet, ezért grillező, kerti kemence vagy tűzrakóhely közvetlen közelébe nem tesszük. A használt WPC-t a műanyag és a fa keveréke miatt nehéz újrahasznosítani, legfeljebb új WPC termék alapanyaga lehet.

A kerítésprofil lehet üreges (kamrás) vagy tömör. Az üreges profil könnyebb és olcsóbb, a tömör nehezebb, merevebb és ütésállóbb. A bevonatos, koextrudált profilon a magot egy vékony, ellenállóbb külső réteg borítja, amely jobban tartja a színt és kevésbé foltosodik. A tömör kerítés teljes belátásvédelmet ad, az áttört, hézagos vagy lamellás kivitel a levegőt átengedi, így a szélterhelése kisebb.

A profilok vízszintesen, alumíniumoszlopok hornyaiba csúsztatva, vagy függőlegesen, vázra csavarozva kerülnek a kerítésbe. A legtöbb rendszer saját oszlopot, sínt, takaróelemet és oszlopsapkát ad, ezeket egy rendszerből szereljük.

A WPC lap nem állítható közvetlenül a földbe. Alumínium vagy horganyzott acéloszlopok közé kerül, az oszlopok talplemezzel lábazatra csavarozva vagy pontalapba betonozva állnak, jellemzően 1,6⁠–⁠2 méterenként, a szélterheléstől és a profiltól függően. Az oszlop alapja a kerítés költségének jelentős része, mert a tömör WPC-kerítést a szél a teljes felületén nyomja.

1. Kitűzés, a telekhatár és a kapu helyének ellenőrzése, az oszlopok helyének kimérése a profilhosszra.
2. Pontalapok kiásása és betonozása, az oszlopok függőbe és egy vonalba állítása, vagy talplemezes oszlop rögzítése a lábazatra.
3. A beton szilárdulása után az alsó sín vagy az első profil elhelyezése, a talajtól elemelve.
4. A profilok behelyezése a gyártói hézaggal, a felső takaróelem és az oszlopsapkák felszerelése.
5. A kiskapu beépítése, a csavarok ellenőrzése, átadás.

A WPC a hőmérséklet hatására a fánál jobban tágul és zsugorodik, főleg hosszirányban. A gyártók ezért a profilok végeinél és a sínekben hézagot írnak elő, és a profilokat nem szabad mindkét végükön mereven rögzíteni. Ahol ez elmarad, a lapok nyári melegben púposodnak, télen a hézagok kinyílnak. A sötét színű profil a napon jobban felmelegszik, ezért a sötét kerítésnél a hézagra még jobban kell figyelni.

A szín az első 1⁠–⁠2 évben egyenletesen, kissé világosodik, UV-stabilizált profilnál ez minimális, és utána megáll. A foltokat (olaj, zsír, levél csersava) minél hamarabb le kell mosni, mert egyes keverékek érzékenyek a foltosodásra.

Jó minőségű WPC-kerítéssel 20 év körüli élettartammal lehet számolni. A minőségi gyártók 10⁠–⁠15 év garanciát adnak elszíneződésre és szerkezeti hibára, ennek feltételeit az ajánlatban kérje írásban. A karbantartás évente egyszer-kétszer kerti slaggal vagy kis nyomású mosóval és puha kefével elvégezhető, festeni és impregnálni nem kell. A nagy nyomású mosó és a kemény kefe a felületet sértheti.

A WPC-kerítés árát a magasság, a profil típusa (üreges, tömör, bevonatos), a szín, az oszlopok anyaga és száma, a sínek és takaróelemek, valamint az alapozás határozza meg. Az oszlopok és az alap nagy részét adják a költségnek, mert sűrűn állnak. A lábazat és a kapu külön tétel. A sávokat az oldal tetején lévő ártáblázat mutatja, a tételes ajánlat a felmérés után készül.