Vadkerítés építése vadhálóval

A vadháló horganyzott acélhuzalból csomózott háló. A vízszintes és a függőleges huzalokat a kereszteződésekben egy csomóval fogják össze, így a háló nem fut szét, ha egy szál elszakad. A szemek alul sűrűbbek, felfelé ritkulnak: alul a nyúl és a kis vad sem fér át, felül, ahol csak a nagyvad nyomja, kevesebb huzal kell.

A vadháló rugalmas, a nekifutó vadat visszalöki, nem szakad ki úgy, mint a fonott drótfonat. Tekercsben, 50⁠–⁠100 méteres hosszban érkezik, ezért nagy hosszon gyorsan felépíthető. A huzal vastagsága és a horganyzás minősége szabja meg az élettartamot, vastag horganyréteggel bevont hálót javaslunk.

A közbenső oszlopok 3⁠–⁠4 méterenként állnak. Akác- vagy impregnált faoszlopot a talajba verünk vagy betonozunk, a horganyzott acéloszlopot pontalappal betonozzuk. A kerítés erejét a feszítőoszlopok adják: a sarkokon, a kapuk mellett, irányváltásnál és hosszú egyenesben 50 méterenként erős, kitámasztott, betonozott oszlop kerül, amely a háló feszítését felveszi.

A hálót a feszítőoszlopok között feszítjük meg, és a közbenső oszlopokra kampóval, kapoccsal vagy kötözőhuzallal rögzítjük. A háló tetején és alján feszítőhuzal fut, amely a hálót egyenesen tartja, és nem engedi belógni.

A vaddisznó a kerítés alján próbálkozik: orrával felemeli a hálót, és átbújik alatta. A nyúl alatta ás. Ezért a háló alsó szélét 20⁠–⁠30 cm mélyen leássuk, vagy a talaj felett kifelé hajtva lefektetjük és cövekkel rögzítjük, így a vad a kerítéshez érve a hálóra lép. Kőkemény talajon az alsó feszítőhuzalt sűrűn a talajhoz kötjük.

1. A nyomvonal kitűzése, a telekhatár ellenőrzése, a bozót és a növényzet eltávolítása a kerítés vonalában.
2. A feszítő- és sarokoszlopok beállítása, kitámasztása és betonozása, a betonnak kötnie kell a feszítés előtt.
3. A közbenső oszlopok beverése vagy betonozása egy vonalban, egyenletes távolsággal.
4. A háló kitekerése, feszítése a feszítőoszlopok között, rögzítése a közbenső oszlopokra, felső és alsó feszítőhuzal.
5. Az alsó sáv leásása vagy kikötése, a kapuk beépítése.

Kerítés építéséhez jellemzően nem kell építési engedély, de a helyi építési szabályzat a magasságot, az anyagot és a telekhatártól mért távolságot előírhatja. Külterületen, védett természeti területen és vadgazdálkodási területen további szabályok vonatkozhatnak a kerítésre, ezért a munka előtt a jegyzővel, szükség esetén a vadgazdálkodóval egyeztetni kell. A telekhatárt a földhivatali térkép alapján, kétség esetén földmérővel tűzzük ki.

A vadkerítést évente egyszer érdemes végigjárni: a kidőlt fa vagy ág, a vad által kitépett alsó sáv és a megereszkedett háló hamar rést nyit. A faoszlopokat a talajszintnél, ahol a korhadás kezdődik, ellenőrizni kell.

Az ársávokat az oldal tetején lévő táblázat mutatja. A folyóméterárat az oszlop anyaga és távolsága, a háló magassága és huzalvastagsága, valamint a terep határozza meg: a köves talaj, a lejtő és a sűrű növényzet lassítja a munkát. Nagy hosszon a felvonulás aránya kisebb, ezért a folyóméterár csökken. A sarok- és kapuoszlopok, a kapuk és a leásott alsó sáv külön tételek.

• Rajzolja fel egy térképre vagy egy műholdas képre a kerítés nyomvonalát, a sarkokat és a kapuk helyét.
• Írja fel, milyen vad jár a területen, és hol látszanak a nyomai, a túrás, a rágás vagy a csapás.
• Nézze meg, milyen a terep és a növényzet a nyomvonalon, van-e árok, vízfolyás, sűrű bozót.
• Ha a telekhatár bizonytalan, keresse elő a földhivatali térképet, vagy egyeztessen földmérővel.