Téglakerítés klinkerből

A klinker téglát 1 100⁠–⁠1 300 °C-on, a hagyományos téglánál magasabb hőmérsékleten égetik, ettől a felülete részben összeolvad, a tégla tömör, nehéz és kis porozitású. A teli klinker sűrűsége 2,0⁠–⁠2,2 kg/dm³, vizet alig vesz fel, és fagyálló, ezért kerítésre, lábazatra és pillérre is alkalmas. A látszó tégla vagy homlokzati tégla szintén kültérre készül, színe és felülete változatosabb, a fagyállóságát a gyártói adatlap adja meg.

A bontott tégla régi épületekből származik, a megjelenése egyedi, de a minősége darabonként eltér. Kültéri kerítéshez csak az ép, keményre égetett darabok jók; a puha, porló vagy repedt tégla az első fagyos teleken lepattogzik. A bontott téglát ezért felhasználás előtt válogatjuk, és a fal legjobban igénybe vett részeire, a lábazatra és a pillérek tetejére inkább új, fagyálló tégla kerül.

A téglaoszlopos kerítés a legelterjedtebb téglás megoldás. A pillérek 2,5⁠–⁠4 méterenként állnak, közöttük alacsony tégla- vagy zsalukőlábazat és kovácsoltvas, acél, fa vagy WPC mező. A pillér belsejébe vasalt betonmag kerül, ezt a falazással együtt, néhány soronként öntjük ki, vagy pillérzsaluzó elemből készült magot burkolunk téglával. A mezőket a betonmagba épített acéltartókhoz rögzítjük, így a terhet a vasbeton viszi, a téglaburkolat marad.

A tömör téglafal drágább és nehezebb, de teljes belátásvédelmet ad. Két oldalon látszó felülettel jellemzően 25 cm vastag, a hosszú falat pillérek merevítik és dilatációs hézagok tagolják. Magasabb, szélnek kitett falnál a falazatba vízszintes vasalás is kerül.

A téglakerítés vasalt sávalapra épül, amely a fagyhatár alá, a talajtól függően 80 cm körüli mélységig ér. A tégla a talajból kapilláris úton vizet szív fel, ezért az alap és az első téglasor közé vízszintes szigetelés kerül. A lábazat első sorai a fröccsenő víz és a hó miatt a legjobban igénybe vett részek, ide klinker vagy kifejezetten lábazati tégla kerül.

Ha a kerítés mellett a terep magasabb, és a föld a téglának támaszkodik, a földoldali felületet függőleges szigeteléssel és szivárgó réteggel védjük, mert a nedves föld folyamatosan áztatja a falat.

Lejtős telken az alapot és a lábazatot lépcsőzzük, a lépcsők magassága a téglasorok többszöröse, így a fugák vízszintesek maradnak. A pillérek vízszintes alapra kerülnek, a magasságváltás a pilléreknél van, ahol a lépcső kevésbé feltűnő.

A kis vízfelvételű klinkerhez klinkerhabarcs kell, mert a hagyományos falazóhabarcs vizét a tégla nem szívja el, a habarcs gyengén köt, és a kimosódó mész kivirágzást okoz. A habarcsot a tégla színéhez és a fuga kívánt megjelenéséhez is választjuk. Falazás közben a látszó felületet tisztán tartjuk, mert a ráfolyt habarcs nehezen távolítható el. A fugát falazás közben simítjuk ki, vagy a kikapart fugát utólag fugázóhabarccsal töltjük, ez egyenletesebb képet ad, és a fuga színe is szabadon választható.

A sókivirágzás fehér, porszerű réteg a tégla felületén. A falba jutó víz kioldja a habarcs és a tégla sóit, és kiszáradáskor a felületre hozza. A friss falon az első évben kisebb mértékben szinte mindig megjelenik, és a fal kiszáradásával megszűnik; ha visszatér, a falat valahol víz éri. Ellene a fedlap, a lábazati szigetelés és a téglához illő habarcs véd.

A fal és a pillérek teteje a téglakerítés legkényesebb része. Ide klinker fedlap, kő vagy beton fedlap, illetve pillérfedő kerül, kifelé lejtéssel és a falsíkon túlnyúló vízorral, hogy a víz ne folyjon le a tégla felületén. A fedlapot fagyálló ragasztóba vagy habarcsba rakjuk, a fugát rugalmas anyaggal zárjuk.

A régi téglakerítés javítása a fal állapotfelmérésével kezdődik. Megnézzük, dől-e a fal, repedt-e az alap, mennyi a málló tégla és a kimállt fuga, van-e fedlap. Ha az alap ép, a kimállt fugákat 1,5⁠–⁠2 cm mélyen kikaparjuk és újrafugázzuk, a sérült téglákat kivéssük és cseréljük, a fedlapot pótoljuk, a felületet szükség szerint tisztítjuk. A téglára nem teszünk páratechnikailag záró festéket, mert a falban maradó nedvesség a festék alatt fagy meg.

A megdőlt, keresztben repedt falnál a hiba az alapban van. Ilyenkor a fal bontása és az új alapra való újraépítés tartósabb, a jó téglák a bontásból újra felhasználhatók.

A téglakerítés árát a tégla fajtája adja a legnagyobb mértékben: a klinker és a kézi formázású látszó tégla többszöröse az egyszerű téglának. Ehhez jön a fal vastagsága és magassága, a pillérek száma és mérete, a betonmag vasalása, a fugázás módja, a fedlap és a pillérfedő anyaga, valamint az alap. A bontott tégla anyagként olcsóbb, a válogatás és a tisztítás viszont munkát jelent.

A sávokat az oldal tetején lévő ártáblázat mutatja pillérre, folyóméterre és négyzetméterre. A tételes ajánlat a felmérés után készül.