Homlokzati színválasztás

A homlokzati színválasztásnak négy kerete van. Az első a ház saját adottsága: a tető, a nyílászárók, a lábazat és a kőburkolatok színe, amelyek a homlokzat mellett is látszanak, és ritkán változnak. A második a környezet, a szomszédos házak és az utcakép. A harmadik a település szabálya, a településképi rendelet és sok helyen az arculati kézikönyv. A negyedik a technika: a fal anyaga, a hőszigetelés és a fedőréteg, amelyek a szín világosságára és tartósságára is korlátot adnak.

Ezek közül a szabály és a technika kötött, a másik kettőben mérlegelni kell. A színt ezért a ház fotójára vetített változatokból, majd a falon készült próbafelületről választjuk ki, a színkártya csak a kiindulópont.

A tető a ház legnagyobb, messziről is látható felülete, ezért a homlokzat színét jellemzően ehhez képest kell megválasztani. Vörös, barna vagy natúr cseréphez a meleg árnyalatok, a törtfehér, a homok, az okker és a világos földszínek illenek. Antracit, szürke vagy fekete tetőhöz a hideg fehér, a szürke és a szürkésbarna árnyalatok. A nyílászárók színe, legyen fehér, famintás vagy antracit, a második rögzített pont.

A lábazat a homlokzatnál sötétebb szokott lenni, mert ez a rész koszolódik a legjobban, és vizuálisan is megtartja a házat. Régi homlokzatokon a keretezések, a párkányok és a falsávok a falsíktól eltérő, de vele rokon árnyalatot kapnak. Egy homlokzaton két-három színnél többet ritkán használnak, a több szín zsúfolttá teszi a felületet.

A magyar építészetről szóló törvény szerint az önkormányzat településképi arculati kézikönyve mutatja be a helyi jó példákat, köztük az épületek anyag- és színhasználatát, a településképi rendelet pedig kötelező követelményeket is előírhat. Egyes helyeken a használható színeket is szabályozzák, máshol a feltűnő, rikító árnyalatokat tiltják, védett utcaképben pedig a szomszédos homlokzatokhoz illeszkedést várják el.

Sok településen a közterületről látható homlokzat színének megváltoztatása bejelentésköteles. A budapesti XIII. kerület tájékoztatója szerint ilyenkor RAL színskálán megadott színtervet, a ház és a két-két szomszédos épület fotóját és látványtervet kell beadni, a közterületről látható homlokzatnál a bejelentés előtt főépítészi konzultáció is kell. Az eljárásról az engedélyezési aloldalon írunk.

A színek világosságát a homlokzati gyakorlatban a világossági érték (HBW, Hellbezugswert) adja meg, ahol a 0 a fekete, a 100 a fehér. A napsütötte sötét homlokzat jóval melegebb lesz, mint a világos, és hőszigetelt falon a vékony vakolat és az alatta lévő szigetelés eltérő hőmozgása repedést okozhat. A szakirodalom szerint a német gyakorlat 20, az osztrák 25 feletti világossági értéket ajánl, egy hazai forgalmazású vakolat gyártója 15 alatti értéknél külön egyeztetést kér.

Az újabb gyártói előírások a napsugárzás visszaverését jelző TSR-értékkel számolnak, mert ez a teljes napsugárzást figyelembe veszi. Egyes gyártók hővisszaverő pigmentekkel, más néven cool pigmentekkel kínálnak sötétebb árnyalatokat is, és a sötét színekhez vastagabb, erősített ágyazóréteget írnak elő. Északi és árnyékos homlokzaton a sötétebb szín kisebb kockázatot jelent. Ha a szín a gyártói határ alatt van, a választás előtt a gyártó feltételét kell megnézni.

A színtervben a falsík, a lábazat, a keretezések, a párkányok és a nyílászárók színét RAL vagy NCS kóddal rögzítjük, a homlokzat rajzán vagy a ház fotóján bemutatva. A bejelentéshez és a gyártói rendeléshez is a kód kell, a színkártya neve önmagában nem elég, mert gyártónként eltér.

A szín a nagy felületen, napfényben világosabbnak és élénkebbnek hat, mint a kis mintán, a nemesvakolat szemcséinek árnyéka viszont sötétíti. Ezért a döntés előtt a homlokzaton, a valódi fedőrétegből próbafelületet készítünk, és ezt reggel, délben és este is megnézzük. A teljes homlokzat anyagát egy gyártási tételből rendeljük, mert két tétel között kis színeltérés lehet.

A szín tartóssága a fedőréteg kötőanyagán és a pigmenteken múlik. A szilikon és a szilikon-elasztomer vakolatok a gyártók szerint jól tartják a színt, egyes termékeket kifejezetten UV-védelemmel kínálnak. Az élénk és sötét színek többnyire drágábbak, mert több és drágább pigment kell hozzájuk, és erősebben fakulhatnak a déli, nyugati oldalon.

A nagyon világos homlokzaton a szennyeződés és a csurgásnyom jobban látszik, a közepes, tört árnyalatokon kevésbé. Az árnyékos, algásodásra hajlamos oldalon a fedőréteg anyaga többet számít a színnél, erről a homlokzattisztítás aloldalon írunk.

Az ár elsősorban attól függ, hogy festés vagy nemesvakolat kerül a homlokzatra, és milyen kötőanyaggal. A színcsoport a festék vagy vakolat árát mozgatja, a sötétebb, élénkebb árnyalatok drágábbak. Minden további szín és színhatár munkaidőt jelent, mert a határokat takarni, élben vagy sarokban kell befejezni.

A színterv és a látványterv, valamint a bejelentés dokumentációja külön tétel, ha a helyi rendelet bejelentést ír elő. A sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban szerepelnek, a tételes ajánlat a felmérés után készül.