Puffertartály hőszivattyúhoz

A hőszivattyú a hőt egy lemezes vagy csöves hőcserélőben adja át a fűtővíznek, és ehhez a gyártó előírt térfogatáramot és rendszer-víztérfogatot kér. Egy monoblokk géphez írt hazai telepítési segédlet például 35 °C-os előremenőnél és 5 K-es hőfoklépcsőnél percenként 50 liter térfogatáramot és minden üzemállapotban legalább 50 liter keringő vizet ír elő. Ha a térfogatáram kevés, a gép áramlási hibára áll, ha a víz kevés, a gép túl gyorsan éri el a célhőmérsékletet, és lekapcsol.

A rendszer vize a csövekből, a hőleadókból és a beltéri egységből áll össze. Egy nagy padlófűtés több száz liter vizet tart, egy régi, kis radiátoros, rövid csövezésű lakás ennek töredékét. A zónaszelepek és a termosztatikus szelepek a működés közben is csökkentik a keringő vizet: ha a szobák melegek és a szelepek zárnak, a gép csak a nyitva maradt körök vizével számolhat.

Az inverteres hőszivattyú a teljesítményét egy alsó határig tudja csökkenteni. Enyhe időben a ház hőigénye ennél kisebb lehet, ilyenkor a gép felfűti a vizet, lekapcsol, majd a víz lehűlése után újraindul. Kis víztérfogatnál ez a ciklus néhány perces, és a sűrű indulás a kompresszort koptatja és a jóságfokot rontja. A puffer vagy a nagyobb víztérfogat meghosszabbítja a futásidőt és a szünetet is, ezért kevesebb lesz az indulás.

A túl nagy puffer a másik irányban hibázik. Egy hazai szakcikk szerint a túlméretezett tartályban a primer és a szekunder kör rövidre záródhat, ilyenkor a hőszivattyú gyakran, rövid időre kapcsol be, a hőleadók pedig nem kapják meg a kellő vízhőmérsékletet. A cikk ezért kis átmérőjű, karcsú, négycsonkos, szigetelt tartályt ajánl a zömök helyett.

A levegő-víz gép kültéri hőcserélőjén nyirkos, fagypont körüli időben dér és jég képződik, amelyet a gép időnként leolvaszt. Ilyenkor a körfolyamat megfordul, és a fűtővíz adja a jég olvasztásához szükséges hőt. Ha a rendszerben kevés a meleg víz, a víz túlhűl, a vezérlés a lemezes hőcserélő elfagyását megelőzve megszakítja a leolvasztást, és a jég a kültéri egységen marad.

Egy kormányzati klímavédelmi tananyag esetleírása pontosan ezt mutatja: a hőszivattyú +3 és −5 °C között nem tudta végigvinni a leolvasztást, mert a vízkörbe nem építettek be megfelelő méretű puffert vagy hidraulikus váltót. A megoldás a rendszertérfogat növelése volt, a tananyag egy 16 kW-⁠os gépnél legalább 100 literes puffert vagy hidraulikus váltót tart indokoltnak. Egy hazai forgalmazó a négycsonkos kombi puffer mellé a leolvasztáshoz külön 50⁠–⁠80 literes térfogatnövelő tartályt ír elő.

A soros tartály két csonkkal, jellemzően a visszatérő ágba kerül, és csak a rendszer víztérfogatát növeli. A víz a tartályon átfolyik, a hőszivattyú saját szivattyúja keringet mindent, a gép és a hőleadók áramlása nem válik szét. Ez akkor elég, ha egy fűtőkör van, és a körök többnyire nyitva maradnak.

A párhuzamos, négycsonkos puffer hidraulikus váltóként működik: a gép a tartály egyik oldalát fűti a saját szivattyújával, a fűtőkörök a másik oldalról, külön szivattyúkkal vételeznek. Így a termosztátok zárása nem állítja meg a gép áramlását, és radiátoros és padlófűtéses kör is dolgozhat egymás mellett, eltérő hőmérséklettel. Egy hazai szakcikk szerint a legtöbb esetben a hidraulikus váltó a legjobb megoldás a hőtermelő és a hőleadók szétválasztására. A párhuzamos kapcsolás ára a keveredés: ha a fűtőkörök több vizet vesznek, mint amennyit a gép ad, a hidegebb visszatérő hozzákeveredik, és a gépnek kicsit magasabb előremenővel kell dolgoznia.

A Bosch tájékoztatója szerint a puffer nem feltétele a hőszivattyú működésének, és fal- vagy padlófűtésnél gyakran nincs rá szükség, mert a nagy fűtött felület maga tárolja a hőt, és a leolvasztáshoz is elég vizet ad. Egy japán gyártó hazai forgalmazója a saját gépéhez a hőleadó típusától függően 25⁠–⁠90 liter fűtővizet tart elegendőnek. Ha a meglévő rendszer ezt nyitott körökkel hozza, a puffer csak hőveszteséget, helyet és költséget ad.

A puffer akkor is felesleges, ha a gép beltéri egysége gyárilag tartalmaz térfogatnövelő tartályt vagy hidraulikus váltót, ezt az adatlap mutatja. A padlófűtéses és a radiátoros rendszerek sajátosságait a hőszivattyú padlófűtéssel és a hőszivattyú radiátoros fűtéssel aloldalon írjuk le részletesen.

• Nyitott körű padlófűtés vagy falfűtés, helyiségenkénti lezárás nélkül.
• A rendszer vize a gyártói minimum fölött van a zárt szelepek mellett is.
• Egyetlen hőleadókör, egy hőmérséklettel, második hőtermelő nélkül.
• A beltéri egységben gyári térfogatnövelő tartály vagy váltó van.

A hazai útmutatók a hőszivattyús pufferre kilowattonként 10⁠–⁠25 litert adnak. Egy méretezési cikk egy 12 kW-⁠os gépnél 15 l/kW-⁠tal számol, ez 180 liter, ezért 200 literes tartályt javasol. Egy webáruház tájékoztatója legalább 10 l/kW-⁠ot ír, egy 8 kW-⁠os gépnél legalább 80 litert. Ezek kiindulópontok, a végső méretet a gép adatlapján szereplő minimális víztérfogat, a zárható körök és a leolvasztás igénye adja.

Hibrid rendszerben, ahol a hőszivattyú gázkazánnal vagy kandallóval dolgozik együtt, a puffer szinte mindig kell, mert a két hőtermelő ezen keresztül kapcsolódik. Ilyenkor a tartály nagyobb, és a méretét a kazán vagy a kandalló teljesítménye is befolyásolja. A tágulási tartályt a megnövelt víztérfogathoz újra méretezzük.

Meglévő hőszivattyús rendszernél, ha a gép sűrűn kapcsolgat, áramlási hibát jelez, vagy a leolvasztás nem fut végig, a felmérésen összevetjük a gép adatlapját a rendszer vizével és a körök szabályozásával. Ha puffer kell, kiválasztjuk a soros vagy a párhuzamos kapcsolást és a méretet, beépítjük a tartályt, a fűtőköri szivattyút és a szerelvényeket, átállítjuk a termosztátok vezérlését, és a beszabályozás után jegyzőkönyvet adunk.

Az oldal tetején lévő ártáblázat sávjait a tartály mérete és kivitele (sima puffer, kombi tároló, rétegtároló), a kapcsolás módja, a szükséges új szivattyú, a meglévő csövezés átalakítása és a hozzáférés mozgatja. A Bosch szerint a puffer a fűtési rendszer telepítési költségét 5⁠–⁠10 százalékkal növeli, ezért ott, ahol nem kell, a felmérésen ezt is megmondjuk.