Lábazat szigetelése víz ellen, drénezés

A lábazatot több irányból éri víz. A tetőről lefolyó eső a lefolyók tövében, egy pontban, nagy mennyiségben éri a talajt, és ha a lefolyó nincs bekötve, a fal mellett szivárog le. A ház felé lejtő járda és terasz a ráhulló esőt a fal tövébe tereli. A kemény burkolatról visszacsapódó eső a lábazat vakolatát a terep fölött 30⁠–⁠50 cm magasan áztatja. A kertben a locsolás és a lábazatig érő virágágyás tartja nedvesen a falat, kötött talajban pedig a fal mellett meggyűlő víz időszakosan a pincefalnak és a lábazatnak nyomódik.

A lábazat nedvessége a foltok helyéből és időzítéséből olvasható ki. A lefolyó alatti, eső után terjedő folt a tetővízre utal, a teljes hosszon egyenletes, alulról induló sáv inkább felszívódásra, amelyet falzárral kell megoldani. A két ok gyakran együtt van, és a külső víz elterelése nélkül a falzár sem ad száraz lábazatot.

A legolcsóbb és leggyorsabban ható lépés a felszíni víz elterelése. A lefolyókat zárt vezetékkel szikkasztóba vagy csatornába kötjük, vagy legalább 2⁠–⁠3 méterre a háztól vezetjük ki. A járdát a háztól elfelé lejtve építjük újra, és a fal mellett vízzáró csatlakozást képzünk. A lábazat előtti kavicssáv a felcsapódó esőt fogja meg.

A drén perforált cső a fal talpa mentén, kavics- vagy zúzottkő-ágyban, geotextíliába csomagolva, amely a talajba szivárgó vizet összegyűjti és elvezeti. A szivárgó tágabb fogalom: ide tartozik a fal elé fektetett bütykös drénlemez és a kavicsréteg is, amely a vizet függőlegesen a drénhez vezeti. A drénlemezt a bütykökkel a fal felé fordítjuk, így a fal és a lemez között a víz szabadon lefolyik.

A drént a ház körül folyamatosan vezetjük, és a víz útját a telek mélypontján lévő befogadóig, szikkasztóig vagy csatornáig tervezzük. Ahol gravitációs elvezetés nem lehetséges, szivattyús akna kell.

1. Szakaszos árok a fal mentén az alap aljának szintjéig, úgy, hogy az alap ne maradjon hosszan megtámasztás nélkül.
2. Az árok fenekének kialakítása egyenletes lejtéssel a befogadó felé.
3. Geotextília az árokba, rá kavicságy, erre a perforált dréncső, a sarkoknál és a töréspontoknál tisztítóaknával.
4. A cső körül és fölött mosott kavics, a geotextília átlapolva visszahajtva, hogy a talaj ne iszapolja el.
5. A fal elé drénlemez felső lezáró profillal, majd rétegenként tömörített visszatöltés.
6. A felső 20⁠–⁠30 cm kevésbé áteresztő földdel vagy burkolattal zárva, hogy a felszíni víz ne a drénbe folyjon.

A föld alatti részen a megtisztított, kiegyenlített és kellősített falra két rétegben polimerrel módosított bitumenes vastagbevonat vagy bitumenes lemez kerül, amely a pincefal szigetelésébe vagy a fal vízszintes szigetelésébe csatlakozik. A terep fölött a szigetelés folytatódik, mert a felcsapódó eső itt a legerősebb, ezt a sávot XPS-hőszigeteléssel és lábazati vakolattal vagy a vizet nem szívó kőburkolattal védjük. Egy hazai esettanulmány a hozzáférhető falszakaszokon drénlemezt és szórt bitumenes lábazati bevonatot alkalmazott a belső szigetelés kiegészítésére.

A lábazat vakolata legyen vízlepergető, de páraáteresztő. A régi házakon gyakori kemény, zárt cementes lábazati vakolat a falban felszívódó vizet nem engedi ki, a nedvesség a vakolat fölött jelenik meg, és a vakolat a fagytól lepattog. Ahol a falban is van felszívódó nedvesség, a lábazat szigetelése mellé falzár és szárító vakolat kell.

A drénezés tervezésének legtöbbet vitatott kérdése a befogadó. A legegyszerűbb a gravitációs elvezetés a telek mélypontjára, kertbe, árokba vagy csapadékcsatornába, ha a helyi szabályok megengedik. Ahol ilyen nincs, szikkasztó kell: kavicsos akna vagy műanyag szikkasztóblokk, amelynek a méretét a talaj vízáteresztése és a bekötött tetőfelület adja. Agyagos talajban a szikkasztás lassú, ott tározót, szivattyús aknát vagy esővízgyűjtő tartályt tervezünk túlfolyóval.

A szikkasztót a háztól és a telekhatártól távol helyezzük el, hogy a víz ne jusson vissza a fal mellé, és ne a szomszéd pincéjét áztassa.

A drénrendszert évente egyszer, lehetőleg az őszi esők előtt át kell nézni. A tisztítóaknákba benézve látszik, folyik-e a víz, és nem ült-e le iszap; ha a cső eliszapolódott, az aknákon át átmossuk. A lefolyók csatlakozását, a lombfogókat és a szikkasztó túlfolyóját ugyanekkor ellenőrizzük.

A geotextíliába csomagolt, jól épített drén évtizedekig működik. A leggyakoribb hiba, hogy a felszíni vizet is a drénbe vezetik, vagy a cső geotextília nélkül, közvetlenül földbe kerül, és néhány év alatt eltömődik. Ilyenkor a víz a drén mentén, a fal mellett áll meg, és a helyzet rosszabb, mint előtte volt.

A legnagyobb tétel a földmunka, ezt a feltárás mélysége, a fal hossza, a talaj és a hozzáférés határozza meg. Kézi földmunka kell ott, ahol gép nem fér a fal mellé, vagy közmű, fa, terasz van a ház körül. A második a helyreállítás: a járda, a térkő, a terasz bontása és újraépítése gyakran többe kerül, mint maga a drén. A harmadik a víz elvezetése, mert egy szikkasztó vagy szivattyús akna külön tétel. A szigetelőanyag a teljes ár kisebb része. Az oldal tetején lévő ársávok ezeket külön sorban mutatják.

• Fotók esőben vagy eső után a lábazatról, a lefolyókról és a járdáról.
• A ház körüli burkolatok: járda, térkő, terasz, és melyiket kell megtartani.
• Van-e pince, és ha igen, hol és mikor nedves.
• Hol futnak a közművek a ház körül, ha tudja: víz, gáz, csatorna, elektromos kábel.
• Hová folyik most a lefolyók vize, és van-e a telken mélypont, árok vagy csapadékcsatorna.