Tetőterasz és zöldtető szigetelése

A járható tetőterasz lapos tető, amelynek a felületét burkolat takarja: betonlap, kőlap, kerámia vagy fa, állítható talpakon, kavicságyban vagy ágyazóhabarcsban. A zöldtetőnél a szigetelésre termőközeg és növényzet kerül. Az extenzív zöldtető vékony és könnyű, szárazságtűrő szedumos vagy évelős növényzettel, kevés gondozással. Az intenzív zöldtető tetőkert gyeppel, cserjével, akár fával, vastag termőközeggel, öntözéssel és rendszeres kertgondozással.

A gyártói útmutatók szerint az extenzív zöldtetőn szedumhoz legalább 6 cm, szedumhoz fűfélékkel és évelőkkel legalább 8 cm termőközeg kell, az intenzív tetőn gyephez 20 cm, fás növényhez a növénymagasság tizede. A termőközeg alatt szűrőfátyol és drénréteg van, amely a vizet tárolja és a felesleget elvezeti.

Zöldtetőnél és tetőterasznál gyakran fordított rétegrendet építünk: a vízszigetelés közvetlenül a lejtést adó födémen vagy lejtésrétegen fekszik, védett helyen, fölötte nedvességálló XPS-hőszigetelés, erre védő- és drénréteg, szűrőfátyol, majd a termőközeg vagy a burkolat. A szigetelést így nem éri UV, hősokk, és a burkolat lerakásakor sem sérül. Egyenes rétegrendnél a hőszigetelés a szigetelés alatt van, és a zöldtető rétegei közvetlenül a gyökérálló lemezre kerülnek.

A lejtésnek a teljes teher alatt is meg kell maradnia. Egy lapos tetős tervezési útmutató szerint legalább 2 százalék lejtés kell az összefolyók felé, és a számításban a hó mellett a nedves termőközeg és a növényzet súlyát is figyelembe kell venni. Az állandóan nedves felületeken magától is megtelepedhet növényzet, amelynek gyökere a nem gyökérálló szigetelést károsítja.

1. Födém, lejtésréteg, párazáró réteg ott, ahol egyenes rétegrend készül.
2. Gyökérálló vízszigetelés két réteg bitumenes lemezzel vagy egy réteg FPO lemezzel, a felhajtásokon is.
3. Fordított rétegrendnél XPS-hőszigetelés.
4. Védőréteg, drén- és víztároló elem, szűrőfátyol.
5. Termőközeg és növényzet, vagy burkolat állítható talpakon, kavics- vagy zúzottkő-ágyban.
6. Kavicssáv az attika, a falak és az összefolyók mentén, ellenőrző akna az összefolyók fölött.

A gyökér a vízhez és a varratokhoz nő, és a hagyományos bitumenes lemezt idővel átjárja. Zöldtető alá gyökérálló szigetelés kell: gyökérgátló adalékkal készült elasztomer bitumenes zárólemez vagy gyökérálló FPO lemez, amelyet az FLL-eljárás szerint vizsgáltak. Az egyik hazai adatlapon szereplő FPO lemez az MSZ EN 13948 szerinti gyökérállósági vizsgálatnak is megfelel, 2 mm vastag, forró levegővel hegesztik, legalább 20 mm hatásos varratszélességgel.

A gyökérállóság a teljes felületen és a felhajtásokon is kell. Az attikán, a falcsatlakozásnál és az összefolyó gallérjánál a gyökérálló réteg folytonos, a termőközeget kavicssáv választja el a felhajtásoktól, hogy a gyökér ne a csatlakozásnál keressen utat. Ha egy lapos tetőre később zöldtetőt terveznek, a gyártók a felújításnál megelőzésként gyökérálló zárólemezt ajánlanak, így a zöldtető később a szigetelés bontása nélkül telepíthető.

A tetőterasz burkolatát úgy kell alátámasztani, hogy a víz alatta szabadon elfolyjon, és a burkolat a szigetelést ne sértse. Az állítható talpakon fekvő lapburkolat a legelterjedtebb: a talpak a lejtést kiegyenlítik, a lapok vízszintesen fekszenek, a víz a hézagokon át a szigetelésen fut le, és egy lap felemelésével a szigetelés és az összefolyó is ellenőrizhető. A talpak alá védőlemez kerül, a hőszigetelés nyomószilárdságát a talpak terheléséhez kell választani.

Kavics- vagy zúzottkő-ágyba rakott burkolatnál a drénréteg vezeti el a vizet. A ragasztott, fugázott burkolat csak kenhető vagy lemezes szigetelésen, védőbetonon, lejtéssel és mozgási hézagokkal készülhet. Ez a legkényesebb változat, mert a fugákon beszivárgó víz a burkolat alatt megáll, és a fagy felemeli a lapokat.

Az összefolyó a zöldtető és a tetőterasz legkényesebb pontja, mert a termőközeg, a lomb és az iszap eltömheti. Minden összefolyó fölé ellenőrző akna kerül, köré kavicssáv, hogy a gyökér ne nője be, és évente tisztítható legyen. A zöldtető drénrétege a felesleges vizet a termőközeg alatt az összefolyókhoz vezeti, a tárolt vizet a növények a száraz időszakban felhasználják.

Egy gyártói megoldásban a teljes felületen fektetett drén- és víztároló elem összefüggő üreges teret képez, amelyben a víz megszakítás nélkül folyik, így a zöldfelületek vize a burkolat alatt, külön folyóka nélkül is elvezethető. A vészkifolyó vagy biztonsági összefolyó itt sem maradhat el, mert eldugult összefolyónál a víz a küszöbön át a lakásba jut.

A zöldtető és a tetőterasz beázását a legnehezebb megtalálni, mert a víz a szigetelés fölött a drénrétegben, a hőszigetelés alatt a födémen messzire vándorol, és a mennyezeten máshol jelenik meg, mint ahol a hiba van. A keresést a csatlakozásoknál kezdjük: küszöb, attika, falcsatlakozás, összefolyó, korlát- és napellenző-rögzítés. Szakaszos locsolópróbával és a rétegek pontszerű megbontásával szűkítjük a területet.

Ha a hiba egy csatlakozásnál van, helyi javítás is elég, a burkolat és a termőközeg visszarakható. Ha a lemez elöregedett, a hőszigetelés vizes, vagy a gyökér átnőtte a szigetelést, a teljes felépítményt bontani kell, és a felújítással egy ütemben a hőszigetelést a mai követelményre pótoljuk.

Az ár első tényezője a bontás: a régi burkolat, a kavics vagy a termőföld lehordása a tetőről gyakran daruval vagy teherlifttel történik, és ez jelentős tétel. A második a rétegrend: a gyökérálló szigetelés, a fordított rétegrend XPS-e és a drén- és szűrőréteg. A harmadik a felépítmény, vagyis az extenzív zöldtető termőközege és növényzete, az intenzív tető vastag rétegei és öntözése, vagy a burkolat és az alátámasztás. A negyedik a részletek: attika, felhajtások, összefolyók, ellenőrző aknák, bádogosmunka. Az oldal tetején lévő ársávok ezeket külön mutatják.