Vízszigetelő anyagok összehasonlítása

A hazai gyakorlatban négy anyagcsalád fedi le a vízszigetelések nagy részét. A bitumenes lemezek hordozóréteggel erősített, bitumennel itatott tekercsek, amelyeket lángolvasztással vagy öntapadóan dolgozunk be. A műanyag lemezek, a PVC és az FPO, egy rétegben, forró levegővel hegesztve készülnek. A kenhető szigetelések folyékony vagy pasztaszerű anyagok, amelyek a felületen összefüggő, varrat nélküli bevonattá kötnek. A bitumenes vastagbevonatok a föld alatti falak külső oldalára valók.

Ezek mellett speciális anyagok is vannak: bentonitlemez az alaplemez alatt, vízzáró beton az új mélygarázsban, injektálóanyagok a repedések és a falzár készítéséhez. Az anyag kiválasztását a felhasználási hely, a vízterhelés, a hozzáférhetőség és a felette lévő réteg együtt határozza meg.

Az oxidált bitumenes lemez a legolcsóbb, de hidegben rideg, és a mozgásokat rosszul követi, ezért ma alárendelt helyre kerül. A modifikált lemezeknél a bitumenhez polimert kevernek: az SBS, elasztomer típus hidegben is rugalmas, egy hazai katalógus talajba szánt lemezei mínusz 15 és mínusz 25 fok közötti hidegen hajlíthatósággal szerepelnek; az APP, plasztomer típus melegben stabilabb. Talajnedvesség és talajvíz ellen a gyártók 4 mm-⁠es, poliészter hordozós SBS lemezeket ajánlanak, egy vagy két rétegben.

A hordozó a lemez szilárdságát adja: a poliészterfátyol nyúlik és szakítószilárd, az üvegfátyol méretstabil, de kevésbé terhelhető. A palaőrleményes zárólemez az UV-tól védi a lemezt a lapos tetőn, a gyökérálló változat a zöldtető alá való. Lángolvasztásnál a kellősített, száraz aljzat és a varratok összeolvadása dönt, éghető aljzaton és faszerkezeten az öntapadó vagy mechanikusan rögzített lemez a biztonságos.

A műanyag lemezek 1,5⁠–⁠2 mm vastagok, egy rétegben kerülnek a tetőre, a varratokat forró levegővel hegesztjük, nyílt láng nélkül. A PVC lágyítót tartalmaz, ezért bitumennel és polisztirollal közvetlenül nem érintkezhet, elválasztó réteg kell alá. Az FPO poliolefin lemez a gyártói adatlap szerint régi bitumenre is fektethető, legfeljebb a felülete színeződik el, és a gyökérálló változata az MSZ EN 13948 szerinti vizsgálatnak is megfelel.

A műanyag lemez mechanikai rögzítéssel, ragasztva vagy leterhelve, kaviccsal, burkolattal, zöldtetővel készül. A varratot tűvel végigvizsgáljuk, a hatásos varratszélesség legalább 20 mm. A lemez foltban jól javítható, és a tető könnyű marad, ezért régi, gyenge teherbírású lapos tetőn gyakran ez a megoldás.

A cementbázisú, polimerrel módosított kenhető szigetelés két komponensből, porból és folyadékból keverve készül, 2 mm körüli rétegvastagságban vízzáró, és a rugalmas változata fagyban is hajlékony marad. Erkélyre, teraszra, medencébe, fürdőbe és a pince belső oldalára használjuk, mindig burkolattal vagy vakolattal takarva. Az egykomponensű, diszperziós bevonatok kész anyagok, gyorsan száradnak, két rétegben, 1 kg/m² körüli felhasználással dolgoznak; egy részük csak beltérre, fürdőbe való, más részük kültérre is.

A kenhető szigetelés minősége a rétegvastagságon múlik, ezért a gyártói anyagfelhasználást és a rétegszámot be kell tartani. A sarkokban, a fal és a padló találkozásánál és az áttöréseknél a rendszerhez tartozó hajlaterősítő szalag kell. A burkolat alatti kenhető szigetelésekre az MSZ EN 14891 vonatkozik, az adatlapon a repedésáthidalás, a vízzáróság és a burkolhatóság ideje is szerepel. Az UV-álló kenhető elasztomer bevonatok külön csoportot alkotnak, ezek látható felületen, például lapos tető javításánál használhatók.

Az élettartam szakszerű beépítést és karbantartást feltételez. Egy hazai árösszesítő a bitumenes szigeteléseknél általánosan 15⁠–⁠25 évvel számol, a jó rétegrendű, rendszeresen ellenőrzött tetőkön a modifikált és a műanyag lemezek ennél tovább is szolgálnak.

• Felhasználási terület: beltér vagy kültér, burkolat alá vagy látható felületre, tető, alap vagy pince.
• Termékszabvány és CE-jelölés, mert tetőlemezre, talajnedvesség elleni lemezre és burkolat alatti bevonatra más szabvány vonatkozik.
• Rétegszám, anyagfelhasználás és száraz rétegvastagság, ezek adják meg a valós anyagköltséget.
• Hidegen hajlíthatóság bitumenes lemeznél, repedésáthidalás kenhető szigetelésnél.
• Bedolgozási hőmérséklet, az aljzat megengedett nedvessége, a rétegek közötti és a burkolásig tartó várakozási idő.
• Összeférhetőség bitumennel, polisztirollal, a rendszer ragasztójával és szalagjával.

A négyzetméterre vetített anyagköltséget az anyag típusa, a rétegszám, az átlapolások és a vágási veszteség adja. Lemezeknél a hossz- és végátfedés és a felhajtások miatt a tényleges anyagszükséglet 10⁠–⁠15 százalékkal több a tető alapterületénél, kenhető szigetelésnél a gyártói felhasználás és a felület érdessége számít. A kellősítő, a szalagok, a gallérok, a rögzítők és a szegélyek külön tételek, egy tagolt felületen ezek az anyagköltség jelentős részét adhatják.

A beépített szigetelés árában az anyag ritkán a legnagyobb tétel, az előkészítés, a bontás, a részletek és a helyreállítás többnyire többe kerül. Az oldal tetején lévő ársávok tájékoztató anyagárak, a kész szigetelés ára a vízszigetelési oldalak ártáblázataiban szerepel.