Moziszoba hangszigetelése és akusztikája

A két fogalmat gyakran összekeverik. A hangszigetelés két tér között működik: a moziszobából kijutó és a bejutó hangot csökkenti. Ehhez tömeg, a szerkezetek elválasztása és légtömörség kell. A teremakusztika a szobán belül működik: azt alakítja, hogyan verődik vissza és hogyan cseng le a hang. Ehhez elnyelő, szóró és basszuscsapda kell.

Egy szakmai útmutató szerint az akusztikai panelek és a habszivacs a térben lévő hangot nyelik el, de a hang kijutását alig akadályozzák. A moziszobában mindkettőre szükség van, és a kettőt együtt tervezzük, mert a belső burkolat a hangszigetelő héjra kerül.

A belső falak a meglévő falaktól elválasztva, saját vázon állnak, a vázban ásványgyapot, rajta két réteg akusztikus gipszkarton. A Rigips szerint az akusztikus lapnak nagyobb a felületi sűrűsége és módosított a magja, ezért jobban szigetel a normál lapnál, és a végeredmény az egész falszerkezettől, a padlóhoz és a mennyezethez való csatlakozástól is függ. A két lapréteg közé kenhető rugalmas csillapítóanyag egy szakmai útmutató szerint a mély hangoknál is jelentősen javít.

A mennyezet rugalmas függesztőkön lóg, a padló úsztatott. Ugyanez az útmutató a falszigetelés mellett a tömör, tömített ajtót, a dugaljak mögötti zárt dobozt és az ablakok elé tehető tömör, szigetelt takaróelemet sorolja a fő lépések közé, mert a szoba leggyengébb pontja általában az ajtó.

Az utózengési idő az az idő, amely alatt a hang 60 dB-lel csökken a forrás elhallgatása után. Egy házimozis szakmai összefoglaló kis szobára 0,2⁠–⁠0,4 s-ot tart jónak, 0,3 s körüli középértékkel, és többre tartja, hogy 125 Hz és 10 kHz között egyenletes legyen, mint egy átlagérték. Egy építészeti akusztikai táblázat házimozira 0,3⁠–⁠0,5 s-ot ad meg. Ugyanez az összefoglaló megjegyzi, hogy kis szobában a reflexiók lecsengési ideje a pontosabb mérőszám.

A CEDIA és a CTA RP22 nevű ajánlása négy teljesítményszintet határoz meg a házimozik akusztikájára, többek között a háttérzajra és az utózengésre, és a mérhető paraméterek között a 62 Hz és 8 kHz közötti utózengési időt is felsorolja. A mérés egy kalibrált mérőmikrofonnal és mérőszoftverrel a nézőhelyen készül.

Az összefoglaló kiindulásként a fal- és mennyezetfelület 15⁠–⁠20 százalékát javasolja legalább 5, inkább 10 cm vastag, ásványgyapot vagy hasonló szálas anyagú elnyelővel borítani. A vastagabb elnyelő mélyebb hangokat is elnyel. A panelek textilborítást kapnak, a textil hangáteresztő, színe és anyaga a belsőépítészet része.

Az első reflexiós pontok az oldalfalakon és a mennyezeten ott vannak, ahol a hangszóró hangja egyszer visszaverődve a nézőhöz ér. Ezeket a legegyszerűbb tükörrel megtalálni: ahol a nézőhelyről nézve a tükörben látszik a hangszóró, oda kerül az elnyelő. A vászon mögötti fal sötét és elnyelő, a hátsó falra gyakran szóró, diffúzor kerül, hogy a szoba ne legyen fojtott.

A mély hangok hullámhossza méteres nagyságrendű, ezért a szobában állóhullámok alakulnak ki, amelyek egyes helyeken felerősítik, máshol kioltják a basszust. A sarkokban a hangnyomás a legnagyobb, ezért a basszuscsapdák ide, padlótól mennyezetig vagy a fal és a mennyezet találkozásába kerülnek. Ezek vastag, szálas anyagú, gyakran légréssel épített elnyelők.

A basszust a mélysugárzók helye és száma, valamint a hangrendszer mélyhang-kezelése és hangszínszabályozása is befolyásolja. Az akusztikai kezelés és a technika beállítása ezért egymásra épül: előbb a szoba, utána a kalibrálás.

A legtöbb hiba abból adódik, hogy a hangszigetelést és az akusztikát összekeverik, vagy a technikát a szoba előtt választják ki. Az alábbiakat a felmérésen külön megnézzük.

• Vékony habszivacs a falon hangszigetelés helyett: a magas hangokat elnyeli, a basszus változatlanul kijut.
• Minden felület elnyelővel borítva: a szoba fojtott, a párbeszéd tompa, a hang élettelen.
• Basszuscsapda nélküli sarkok: egyes mély hangok bömbölnek, mások eltűnnek a nézőhelyen.
• Merev kapcsolat a belső héj és a ház szerkezete között: egy csavar, cső vagy légcsatorna áthidalja az elválasztást.
• Tömítés nélküli ajtó és szellőző: a falak hiába jók, a hang a résen jut ki.
• Felfelé sugárzó hangszóró elnyelővel borított mennyezet alatt: a felső hang elvész.

A hangszigetelés árát a felületek nagysága, a rétegrend (vázszélesség, lapok száma, csillapítóréteg), a padló és a mennyezet megoldása, az ajtó és a kerülőutak száma adja. Az akusztikai kezelését a panelek mennyisége, vastagsága és borítása, a basszuscsapdák és a diffúzorok száma, valamint a mérés és a terv. A sávok az oldal tetején lévő ártáblázatban vannak.