Szauna faanyaga és falrétegrendje

A szauna fája 80⁠–⁠100 °C-os levegőben, felöntéskor rövid ideig nagy páratartalomban, utána száradva dolgozik. A falra és a mennyezetre olyan fa kell, amely keveset vetemedik, nem enged gyantát és jól néz ki. Egy szaunafa-gyártó összefoglalója szerint az általános elv a padoknál az, hogy a fa ne melegedjen túl és ne engedjen gyantát, a belső anyag pedig bírja a hőt és a nedvességet.

A pad az a felület, amelyhez a fürdőző hozzáér. Ide a rosszul hővezető, könnyű, szálkamentes fa való, mert a nehéz, sűrű fa és a csomó a forró levegőben égeti a bőrt. A csomók, a fémcsavarok és a szögek fejei a padon nem látszhatnak.

A szaunafa-gyártók és -forgalmazók kínálata néhány fafajra épül. Az alábbi táblázat a gyártói leírások alapján foglalja össze, melyik hova való.

A kanadai hemlock egy gyártói leírás szerint puha, egyenes szálú, csomómentes fa, amely nem vetemedik és egyenletesen sugározza a hőt, ezért sok előregyártott kabin és infrakabin ebből készül. Egy német fafeldolgozó szerint a hemlock vöröses fénye üveggel kombinálva különösen elegáns. A nyugati vörös cédrus illatos, vízlepergető, nem enged gyantát és nem melegszik túl, a kültéri szaunaházak burkolatára is használják.

Az abachi nyugat-afrikai trópusi fa, könnyű és jól megmunkálható, ezért kedvelt padanyag. A német Wikipédia szerint a faanyaga nem tartós, termeszek, bogarak és gombák is károsítják, a fűrészpora allergiát okozhat, és az utóbbi évtizedekben a fakitermelés módja miatt sok helyen visszatértek a hazai fafajokhoz. Ha abachi padot választ, kérjen igazolt, ellenőrzött eredetű fát.

A helyszínen épített szauna falát a meglévő fal elé, saját vázra építjük, légréssel, hogy a fal ne kapjon párát. A Harvia KIP kályhák szerelési útmutatója szerint egy elektromos szaunában minden sok hőt tároló, tömör falfelületet, például téglát, üvegtéglát vagy vakolatot, megfelelően hőszigetelni kell, hogy a kályha teljesítménye ésszerű maradjon.

1. Fa vagy fém váz a meglévő fal elé, a padlón és a mennyezeten rögzítve.
2. Ásványgyapot hőszigetelés a vázban, 100 mm, legalább 50 mm; a mennyezeten legalább 100 mm.
3. Alumíniumpapír párazáró a meleg oldalon, fényes oldalával befelé, a szélek gondosan leragasztva.
4. Lécezés, amely 10 mm-⁠es légrést hagy a párazáró és a lambéria között.
5. 12⁠–⁠16 mm vastag lambéria, a mennyezet csatlakozásánál néhány milliméteres szellőzőréssel.

A párazáró réteg a meleg oldalon van, közvetlenül a légrés mögött, hogy a szauna párája ne jusson a hőszigetelésbe és a mögötte lévő falba. Ha a párazáró hiányzik vagy szakadt, a pára a hideg falon csapódik ki, a szigetelés átnedvesedik, a fal penészedik. A légrés a lambéria hátoldalát szellőzteti, a fa így mindkét oldalán kiszárad.

A Harvia útmutatója figyelmeztet, hogy a falra vagy a mennyezetre közvetlenül rögzített könnyű hővédő lap, például ásványi lap, veszélyesen felmelegítheti a mögötte lévő anyagot. A kályha mögé ezért a gyártó által ajánlott védőburkolat kerül, a megadott távolságokkal.

A szauna fája idővel sötétedik, a napfény és a kályha hője ezt gyorsítja. A Harvia gyakorlati tapasztalata szerint a védőszerrel kezelt lambéria a kályha fölött hamarabb sötétedik, mert a védőszer kevésbé bírja a hőt, mint a kezeletlen fa. A kályhakövekről leváló finom ásványi por is sötétítheti a falat a kályha mellett.

Ezért a szauna belsejét nem lakkozzuk és nem festjük. A padokat langyos vízzel, puha kefével mossuk, és ha a gyártó ajánlja, szaunába való olajjal kezeljük. A kerti szaunaház külső burkolatát kültéri olajjal vagy lazúrral védjük, és néhány évente megújítjuk.

A fa csak akkor tart sokáig, ha minden használat után kiszárad. A Harvia útmutatója szerint a szauna levegője óránként hatszor cserélődjön, a friss levegő kívülről érkezzen, az elszívás a kályhától távol, a padló közelében legyen, a keresztmetszete a befúvásénak a kétszerese. Egy szárítószelep a fűtés alatt zárva van, használat után kinyitható, de az ajtó nyitva hagyása is elég.