Beépíthető borhűtő beépítése konyhába

A borhűtő egy kész, borra hangolt hűtőkészülék, amely a palackot egyenletes hőmérsékleten, sötétben, rezgéstől védve tartja. Egy hazai borászati magazin szerint 200 palack alatt a borhűtő a gazdaságos megoldás, efölött a borszoba vagy a pince. A beépíthető gép a konyhabútor, a nappali szekrény vagy a bárpult része lesz, és nem foglal külön helyet.

A borhűtő nem azonos a sima hűtőszekrénnyel. Egy gyártó útmutatója szerint a borhűtőben a páratartalom 50% fölött marad, hogy a dugó ne száradjon ki, az üvegajtó UV-szűrős, a világítás LED, és a kompresszort rezgéscsillapítással szerelik. A hűtőszekrény ennél jóval hidegebb és szárazabb, a bor tárolására nem jó.

A pult alá építhető borhűtő a konyhaelemek közé kerül, a pult alatti fülkébe. A gépek többnyire 30, 45 és 60 cm szélesek, keskeny helyre 15 cm-⁠es is van. Egy gyártó kínálatában a pult alá való gépek 82⁠–⁠92 cm-⁠es fülkemagasságra készülnek, a magas szekrénybe valók 88, 122, 178 és 213 cm-⁠es fülkébe, a palackszám a mérettől függően nagyjából 18 és 83 között mozog.

A beépítési módot a gép szellőzése szabja meg. A pult alá építhető gép elölről, a lábazati rácson szív és fúj, ezért a pult alatt zárt fülkébe tehető. A szekrénybe építhető gép a szekrény hátulján, alul beszívott és felül kifújt levegővel hűt, ehhez a szekrény hátfalán szellőzőcsatorna kell. A szabadon álló gép hátul és oldalt szellőzik, beépítve túlmelegszik.

Az egyzónás gép egy hőmérsékletet tart a teljes belső térben, ez a tárolásra való. Egy gyártó a hosszú tároláshoz 10⁠–⁠12 °C-ot ajánl. A kétzónás gép két külön állítható részből áll, az egyik a tárolásé vagy a vörösboroké, a másik a hűvösebb fehér- és habzóboroké. Egy gyártónál a zónák 5 és 20 °C között állíthatók, a háromzónás gép egy harmadik zónát is ad.

Ha a gépet főleg a vacsorához hűtött borra használja, a kétzónás a kényelmes. Ha évekre tenné el a bort, egy egyzónás gép vagy egy borszoba a jobb. A palackszámot bordói palackra adják meg, a vastagabb burgundi és pezsgős palackból kevesebb fér el.

1. A gép kiválasztása a fülkéhez, a palackszámhoz és a zónákhoz, a gyártói beépítési rajz beszerzése.
2. A konyhaelem kivétele, a fülke kialakítása a rajz szerinti szélességre, magasságra és mélységre.
3. Szellőzőrés a lábazatban vagy szellőzőcsatorna a szekrény hátfalán.
4. Saját konnektor a gép hátoldalához illő helyen, áram-védőkapcsolós áramkörről.
5. A gép behelyezése, szintezése, rögzítése, a takaróelemek és a front illesztése.
6. Beállítás, a hőmérséklet ellenőrzése egy nap után, a polcok elrendezése.

A borhűtőt a sütőtől, a főzőlaptól, a mosogatógéptől és a fűtőtesttől távol tesszük, mert a meleg a kompresszort, a rezgés a bort terheli. A napos ablak elé sem kerül, az UV-szűrős üveg ellenére. Konyhatervezéskor a borhűtő helyét a magas szekrénysor végén vagy a sziget hűvösebb oldalán jelöljük.

A gép zaja a nappaliban vagy a hálószoba közelében számít. A beépíthető borhűtők zaja a gyártói adatlapon szerepel, a konyhában ez ritkán zavar, a nappaliban egy csendesebb gép a jó választás. A konnektort a szomszédos szekrénybe tesszük, hogy a gép kihúzás nélkül is áramtalanítható legyen, a fülke mögötti, elérhetetlen hely erre nem jó.

Az ár nagy részét a készülék adja. A belépő kategóriás gépek a palackszámhoz képest olcsók, a felső kategóriás gépek UV-szűrős üveget, rezgéscsillapított kompresszort, páratartalom-szabályozást és alkalmazásos vezérlést kínálnak, és jóval drágábbak. A beépítésnél a bútor átalakítása, a front illesztése és az új konnektor a fő tételek. Az ársávokat az oldal tetején lévő táblázat mutatja.

Az üzemköltséget is számolja bele. Egy gyártó beépíthető borhűtői a D és a G energiaosztály között vannak, a fogyasztás a mérettől, a zónák számától, a konyha hőmérsékletétől és a fülke szellőzésétől függ. A rosszul szellőző fülkében a gép többet jár és többet fogyaszt, ezért a beépítési rajz szerinti szellőzés a villanyszámlán is látszik.